Az alábbi
interjú 26 évvel ezelőtt jelent meg.
A román
sajtó és politikum is felfigyelt rá, úgy emlékszem, megjelent román nyelven is
egy felháborodott kommentár keretében, valamelyik sovén lapban, hogy íme, egy
erdélyi magyar képviselő „idegen földön”
érzi magát az ország fővárosában és fegyverkezésre bíztatja Magyarországot.
Azzal is
fenyegették apámat, hogy meg fogják tárgyalni az ügyét a parlamentben.
Ő csak annyit
mondott, hogy alig várja az alkalmat, hogy elmondhassa a maga álláspontját
ezekről a kérdésekről minél nagyobb nyilvánosság előtt. Annyira magabiztos volt,
hogy jobbnak látták nem bolygatni a kérdést, nehogy még több magyar a sarkára
álljon.
Mert akkoron
is már olyan időket éltünk, amikor az RMDSZ-képviselőket megkérdezték, hogy román
– magyar meccsen kinek drukkolnak, jellemzően ötöltek hatoltak. Arra pedig nem
emlékszem, hogy bárki is azt felelte volna, hogy “természetesen a magyaroknak”.
Apámat sajnos
nem kérdezték erről. Ő mindig vállalta önmagát, erre is frappáns válasza lett
volna. Amikor az Európa Tanács plénumában felszólalt, erdélyi magyarként határozta
meg magát, majd amikor kérdőre vonták román képviselő-társai, azt felelte nekik,
hogy Erdély 1000 évig tartozott Magyarországhoz, s attól, hogy egy ideje
Romániához tartozik, attól ő még erdélyi marad. Tegyük hozzá, Hargita megyét
képviselte a helyiek akaratából a román törvényhozásban.
E beszélgetés címe az is lehetett volna, hogy "nyílt sisakkal". (BZSA)
(A képek a 2009-es Pünkösdi bortúra alkalmával készültek Balatonfőkajáron, Somlón valamint Szekszárdon)
(A képek a 2009-es Pünkösdi bortúra alkalmával készültek Balatonfőkajáron, Somlón valamint Szekszárdon)
Aki
radikális és derűlátó
A közelmúltban Csíkszeredában megtartott
RMDSz-tanácskozáson alkalom adódott arra, hogy Borbély Imrével, az egyik
legradikálisabb erdélyi magyar politikussal beszélgessek. Tudni kell róla, hogy
kutatómérnök, hogy kitűnően beszél németül, angolul, hogy temesvári , aki 1989.
december 15-16.-án családostul részt vett a Tőkés László körüli tüntetésekben,
majd 17.-én és 20.-án az utcai akciókban.
Borbély Imre jelenleg RMDSZ-képviselő a Román
Parlamentben, a Külügyi Bizottság tagja, Románia Európa tanácsi küldöttségének
póttagja.
- Mi az a
kisebbségpolitikai kérdés, ami Borbély Imrét mostanság izgatja?
- A közelmúltban Szatmár és Máramaros megye
csatlakozott, illetve bejelentette csatlakozási szándékát a
Kárpátok-Eurorégióhoz, mely három éve - létrejöttekor - óriási vihart kavart
Romániában, ugyanis a román hatalom az ország északnyugati részének területi
lecsatolását vélte ebben felfedezni. Nos, ehhez a kezdeményezéshez - mely
felingerelte és támadásba lendítette a román nacionalistákat - akadt két megyei
elnök, akik vették maguknak a bátorságot és aláírták a csatlakozást, illetve
rábólintottak arra. A szerződés aláírását követően a román hatalom, Iliescu
elnökkel egyetemben, színre lépett és kinyilvánította nemtetszését. Hogy a
kulisszák mögött mi történt, nem tudni, de Muzsnai Árpád, az RMDSz Szatmár
megyei elnöke magához hívatta Ioan Chist, a megyei tanács elnökét, és
ultimátumszerűen 45 percet adott neki ahhoz, hogy lemondjon. Többek között
azért, mert csak így lehet megmenteni a megyei prefektust (a hatalom és a Vatra
emberét), aki, ha bukik és másat tesznek a helyébe, még rosszabb lehet.
- Chis az RMDSz képviselője?
- Nem. Ő liberális képviselő, akit az RMDSz
szavazataival támogatott. Muzsnai Árpád így jogot formált arra, hogy lemondásra
felszólítsa. A legnagyobb baj az lenne, ha ezt az ügyet a szőnyeg alá sepernénk.
Ha az RMDSz ezt nem tudja lereagálni, és megnyugtatóan tiszta vizet önteni a
pohárba, akkor a szervezetnek semmi értelme. Ez ugyanis annyira súlyosan
ellenkezik az erdélyi magyarság érdekeivel, hogy ezen nem lehet átlépni,
elsimítani. Ez esetben nincs helye semmiféle kompromisszumnak, igenis példát
kell statuálni.
- De hát az
autonómia játékszabályai szerint egy helyi vezetőt felülről diktálva nem lehet
csak úgy leváltani...
- Föderációkban általában úgy van, hogy ha
egy land (tartomány) - Ausztriában vagy Németországban - szövetségi érdeket
sért, akkor közbe lehet lépni. Az autonómiájának tehát határa van a
föderációban. Nos, az RMDSz-en belül is szabályzatkiegészítéssel kell élnünk.
Ez továbblépés lenne. Mind bel-, mind külpolitikai szempontból lehetetlennek
tartom, hogy ezt az ügyet eltussoljuk. A román liberálisok máris a fejünkhöz
vágták, hogy bennünk magyarokban sem lehet már bízni, s bizony árulóknak
titulálnak bennünket.
- Olyan
véleményt is hallottam RMDSz-tisztségviselő szájából, hogy nagy hiba volt nem
párttá válni és szervezetnek megmaradni.
- Szerintem ez a helyes forma, hiszen
lényegében önkormányzattá váltunk. Természetesen, a nyomasztó pénzhiány és más
okok miatt, a szervezet még nem működik olyan jól, ahogy azt szeretnénk. A régi
párt és érdekképviseleti hibridstruktúránál mindenképpen jobb, hiszen ez
államstruktúra. A történelem folyamán az államstruktúrák nem véletlenül jöttek
létre. Ha ez más nemzetnek jó, akkor nekünk is jó lesz. Hogy ennek egyelőre
kevés eredménye látszik? Persze, az MDF politikájának is kevés eredménye
látszik. És a CDU, CSU politikájának is kevés eredménye látszik. Mindig vannak
elégedetlenek, így hol az egyik, hol a másik párt kerül hatalomra. Esetünkben
hiányzik az az eszköz - az erőszakszervezet -, amely az államstruktúrákban az
összetartást garantálja. Számunkra - hadsereg hiányában - a meggyőzés, a
konszenzusos demokrácia kell legyen az összetartó erő. Más struktúrákban, mint
amit most kezdtünk el kiépíteni, nem látom elképzelhetőnek létezésünket,
megmaradásunkat.
- Az SZKT
(Szövetségi Küldöttek Tanácsa) keretén belül alakult frakcióról mi a véleménye?
- Személy szerint jónak tartom, hogy az egyes
frakciók létrejöttek. Bár ez még nem az, amit végső soron akarunk. Ez egy
átmeneti SZKT, ha úgy tetszik, egy mű-SZKT, hiszen korporatív módon lett
összeválogatva. Bekerültek a parlamenti képviselők, a területi elnökök, az
önkormányzati vezetők, valamint a fiatalok. Ez az SZKT mindaddig életben marad,
amíg meg nem szervezzük az általános, titkos és közvetlen erdélyi magyar
választást. Ekkor lesz csak legitimitással bíró Erdélyi Magyar Parlament. Az
lesz az igazi SZKT. A célunk az, hogy ebben az évben megtörténjen a kataszter
fölállítása, vagyis mindazon erdélyi magyarok számbavétele, akik az
Önkormányzatban részt akarnak venni. Leszögezném, hogy nem mindenki, aki
magyar, vállalja magyarságát. Még az idén ki kell dolgozni a mi belső
választási törvényünket, melynek alapján jövőre meg lehet ejteni az általános
választást.
- Ezek a
lépések helyreállítják-e a megrendült bizalmat az RMDSz iránt?
- A tömegek mindenütt eltávolodnak a
politkától, nyugaton is, de keleten még inkább. Talán reális dolog elképzelni
azt, hogy az erdélyi magyar egyházak segítségével létrejön a kataszter. Az
erdélyi magyarság sokkal jobban át van hatva az istenhittől, és egy klasszikus
moralitástól, mint a nyugatabbra eső társadalmak.
- Gondolja,
hogy e megszámláltatás és az azt követő választás zökkenőmentesen lezajlódhat
majd Romániában?
- Romániában semmi nem megy simán.
Horzsolódásokra, diverziókra számítani kell.
- Önről
miért hallgat a magyarországi média, annak ellenére, hogy mindenütt ott volt,
ahol valamit is tenni lehetett?
- Azért, mert azt az eszmeiséget jelképezem
eléggé megtámadhatatlan pozícióban, amitől a magyarországi médiumok 80 százaléka
lúdbőrös lesz. Okosabb engem agyonhallgatni, mint megtámadni, mert ez
bumerángként őellenük fordulna vissza, hiszen mirefel támadnak egy kisebbségi
politikust, aki Hargita megyében vállalt képviselőséget.
- Rövidesen
parlamenti választások lesznek Magyarországon. Ön, mint erdélyi magyar
politikus, milyen új kormányt látna szívesen?
- Összmagyar szempontból szerintem olyan
kormány kell Magyarországnak, amelyik képes átlépni azon az ajtón, amit Antall
József csak kinyitott. Vagyis: nem megtorpanni a küszöbön, hanem átlépni rajta.
A határon túli nemzetrészeket - amely a magyarság egyharmada - nem zavaró
appendixként kell kezelni, hanem igenis felvállalt célként jelenüljön meg a
politikában. Egyes pártok és politikusok amögé bújnak, hogy: először az erős
Magyarországot kell megteremteni, s majd csak utána jöhet a határon túli
magyarok segítése. Szerintem az erőfeszítést párhuzamosan kell eszközölni.
Tehát nemzetben és országban kell gondolkodni és cselekedni. Ebből egyenesen
következik az, hogy Magyarország védelmi erejét kötelezően erősíteni kell.
Véleményem szerint a jelenlegi kormányzat nem tett eleget ennek a
kötelezettségnek. S itt nem lehet a pénzhiányra hivatkozni. A nemzetőrséget,
például, nagyon kevés pénzből, az önkormányzatok égisze alatt fel lehet
állítani. Ez pusztán politikai akarat kérdése. Bizalom kell a nemzet felé. Nos,
én egy olyan kormányt kívánok Magyarország élére, amelynek legyen meg az ereje
arra, hogy bízzon meg saját népében és adjon fegyvert a kezébe, hiszen olyan
szomszédokkal van körülvéve, akiktől van mit tartania. Magyarországnak kötelező
megfelelő véderővel rendelkeznie. Nem offenzív hadseregről, méregdrága
fegyverekről beszélek, hanem a legegyszerűbb helyi védelemről. Nem szabad annak
megtörténnie, hogy katonailag zsarolhatóvá váljék Magyarország. A nem kellő
véderő destabilizáló tényező.
Továbbá: az eljövendő magyar kormány
kultúrpolitikájának olyannak kell lennie, hogy a magyar értékeket feltárja,
segítse. Gondolok itt például az elitképzésre. Olyan kormányra van szüksége
Magyarországnak és a magyar nemzetnek, amelynek a külpolitikáját nem az öncélú
kompromisszumkeresés - amikor azt nézik, hogy kivel legyenek kedvesek, kit ne
sértsenek meg -, hanem a céltudatos kompromisszumkészség jellemezze. A magyar
érdekeket határozottan és keményen kell képviselni.
- Milyen az
Ön összmagyar jövőképe?
- A magyarság kárpát medencei sorsa attól
függ, hogy a szomszédaival miként tud boldogulni. A kisantant három országa -
Szlovákia, Románia és Szerbia - ugyan nagy számbeli és nyers erő fölénnyel
rendelkezik, s talán ipari potenciáljuk is nagyobb a magyarokénál, de a balkáni
háború miatt Szerbia olyannyira legyengült, hogy a következő évtizedekben
aligha fog valamit is jelenteni fizikai veszélyeztetettségén kívül. Románia
társadalmi és politikai fejlődésben nem érte el azt a küszöbértéket, amely
számára a labra állást jelentené, sőt, tovább süllyedt. Szlovákia, a csehek
nélkül, egymagában nem tudja felvenni a versenyt Magyarországgal. A magyarság
kultúrfölényként emlegetett mentalitás-efficienciája az, ami pozitív módon
megkülönbözteti szomszédaitól. A következő évtizedekben ez reális alapját adja
annak, hogy a Trianon, vagy még inkább a Mohács előtti közvetítő szerephez
visszajuthat. A pénz, a nyers erő és a tudás hatalmi hármasából a tudás felé
kell orientálódni. A tudás terén a magyarságnak esélye van. Az informatika, a
távközlés, a tanügy fejlesztése elsődlegesen fontos. Nyelvünk által a
kisebbségben élő magyarság is állandóan megkapja majd azt a tudást, amit a
magyar anyanemzet termel. Ezáltal erővé válik az, ami most gyengeség. Nekem ez
a vízió ad bizalmat és optimizmust.
- Hogy érzi
magát a Román Parlamentben?
- Idegen földön.
Gittai
István
Megjelent a Bihari Napló 1994. április 1.
számában.