Borbély Imre egyike volt azoknak, akik támogatták azt, hogy a közös
nemzetépítés, a közös autonómiaküzdelem jegyében bizalom-megelőlegező gesztusként
a nemzeti autonomista oldal átengedje az elnöki tisztséget Markó Bélának, azért,
hogy láthassa a másik tábor, hogy az autonomistáknak nem a pozíciószerzés a
célja, hanem az, hogy az erdélyi magyarság érdekvédelmi szervezete egységben,
egyetértésben harcolja ki kollektív jogait.
Markó nem szolgálta meg a belé vetett bizalmat, erősen vitatható szerepe
volt a Neptun-ügyben, semmit nem lépett a lényeges brassói önépítő célkitűzések
vonatkozásában (autonómia-statútumok, nemzeti kataszter, belső választás) és
egyértelműen sáros volt a Nagy Benedek-ügyben, a Tőkés László ellen indított
minősíthetetlen támadás idején: ahelyett, hogy kiállt volna az megrágalmazott tiszteletbeli
elnök mellett, válságstábot hívott össze, hogy a méreg, a rágalom minél jobban
beigya magát a köztudatba.
Borbély Imre 1995 első felében három levelet írt Markó Bélának, melyek
közül csak a harmadik, a nyílt levél került a nyilvánosság elé mindeddig.
De az első kettő is érdekes lehet, mint kordokumentum és primér forrás.
Ezekre utalt Markó Béla egy meglehetősen demagóg fordulattal azon az SZKT
ülésen, melyen Borbély Imre szétosztotta nyílt levélét: “hozzam nyilvánosságra
azokat a leveleit, melyekben zsarolással vádol?” kérdezte nagy hangon.
Igen, nyugodtan nyilvánosságra lehetett volna hozni ezeket, amint azt most
meg is teszem, apámmal egyébként egyeztetett módon. Úgy beszéltük meg, hogy e
levelek benne lesznek az interjúkötetben, ami ebben az évben meg fog jelenni emberi
számítás szerint. Addig is elolvashatja bárki a blogon. (Egyébként nem zsarolásról
van szó e levelekben, hanem zsarolhatóságról.)
Íme az első level, változtatás
nélkül.
(BZSA)
(Borbély Szilárd fotója, készült 2009. augusztus 11.-én)
Kedves Béla!
Mind politikai
szempontból, mind pedig személyi vonatkozásban szükséges, hogy szóljak Hozzád.
Az irántad érzett szimpátia, szellemi megbecsülés és politikai tisztelet
késztet arra, hogy a személyes megszólítás ezen formáját válasszam.
Bizonyára
emlékszel, jóval a III. Kongresszus előtt jeleztem Neked, hogy Benned láttam
azt az embert, aki intellektuális, morális és politikai beállítottság
szempontjából optimális megoldást jelent az autonomia-igény kinyilvanítása és
az erdélyi magyarság RMDSz-urnákhoz járulása közötti nehéz átmeneti periódus
kezelésére.
Azt is tudod, hogy Tőkés
László jelölésének utolsó pillanatig való lebegtetése azért volt szükséges,
mert egy pillanatig sem bízhattunk abban, hogy azok, akik a Kolozsvári
Nyilatkozat elfogadásáig körmük szakadtáig ellenezték az autonómia-igény
kinyilvánítását, be fogják tartani a kerekasztal-megbeszéléseken létrejött
megegyezéseket. Félő volt, hogy lobbizás
és a teremhangulat félelem-politikával történő befolyásolása révén a kongresszuson
semmissé teszik azt, amit a kerekasztal tömegmanipulációs lehetőségtől mentes
körülményeiben magukévá kellett tegyenek (hogy mennyire valós alapja volt a
bizalmatlanságunknak, bizonyítja az a mód, ahogy ugyanez a társaság a gyergyói
SZKT előtt hozott gentleman agreement-et Borbély Ernővel kapcsolatosan
felrúgta. Ezt azért tehették, mert már nem lebegett ott Tőkés László esetleges
elnökké választása, mint Damoklesz-kard a fejük felett). Tőkés Lászlót csak végső esetben, ha már
minden egyezség szakadt, lett volna szabad kitenni az elnökségi tisztséggel
járó politikai eróziónak, hiszen ő nem pusztán erdélyi magyar, hanem összmagyar
szempontból is egyesítő, integráló, szimbólumerejű személyiség.
A társnemzeti státusz nem
egyéb, mint az autonomista politizálás végkifejlete; ez nem feltételezi, de a
dolgok logikájából eredően magába foglalja a tömbmagyar területi autonómiát,
illetve az ország federatív berendezkedését. Ez utóbbi elképzelést '90 elején
Temesváron ismertettem bel- és külföldi médiumokkal, majd késő ősszel Domokos
Gézának azt indítványoztam, írásban, hogy az RMDSz az alkotmányvita során
ajánlja Románia történelmi tartományai szerinti föderalizálását. Ebből, ha
federáció nem is lett volna, de a gondolatot a felkavart sajtóvihar szenzáció erejével
vitte volna be a köztudatba.
A II. Kongresszus után
(melyre, mint tudod, a társnemzeti koncepcióval jelentkeztem), az első
elnökségi gyűlésen kértem, az RMDSz önrendelkezési koncepciójának a
megvitatását. Ezt Domokos expressis verbis visszautasította, mint olyat, ami
Romániában elképzelhetetlen. Tokay György Domokos érvelését azzal támasztotta
alá, hogy az akkori program 3. pontja kisebbségnek nevezi közösségünket. Az én
"jogi érvelésem" a program 2. pontjában foglalt (Balázs Sándor által
megfogalmazott) társnemzeti definícióra támaszkodott. Attól kezdve az országos
elnökségi gyűlések szinte mindegyike, legalább is érintőlegesen ebbe a vitába
torkollott.
A Kolozsvári Nyilatkozat
időpontját és módját (Szent Mihály templomi eskü) 1992. augusztus 20.-án
közöltem zárt körben az RMDSz akkor Budapesten tartózkodó autonomistái és az
Erdélyi Világszövetség vezetősége között összehívott ad-hoc megbeszélésen.
Szándékom felfedésére azért volt szükség akkor, ott, hogy eltérítsem nevezett
szervezetet abbéli szándékától, hogy az erdélyi magyarság nevében Budapesten
nyilvánítsa ki autonómia-igényünket.
Mindezeket azért tartom
szükségesnek itt felemlíteni, hogy érzékeltessem veled nemzeti közösségünk
önrendelkezése iránti elkötelezettségem mértékét - ez segítsen téged jövőbeli
állásfoglalásaim bemérésében. Az a tény, hogy a szatmári eset kapcsán
megkíséreltél hallgatásra bírni, arra utal, hogy még nem ismersz eléggé. Szerintem az olyan erőteljesen polarizált
politikai erőtérben, mint amiben ténykednünk kell - ahol világosan kitapintható
a negatív elnyomó szándék és a pozitív szabadságigény egymásnak feszülése - a
politikai irányultság helyessége egyrészt könnyen meghatározható, másrészt
világos és kiszámítható kell legyen.
Mint azt már közöltem
Veled a választási kampány alatt, én minden fellépésem alkalmával kifejtettem,
hogy a szenátori funkcióra azért pályázom, hogy a parlamenti demokráciák belső
logikájának megfelelően erősebb bázissal, elismertebb státussal képviselhessem
autonómia-igyekezetünket bel- és külföldön. Azt is nyilvánvalóvá tettem, hogy
parlamenti szereplésemnek kizárólag politikai dimenziót kívánok adni.
Önmagamnak kitűzött, (ki is nyilvánított) szándékom egyrészt bizonyítani azt,
hogy lehetséges az, amit mások lehetetlennek mondottak. Azt a célt követtem,
hogy az RMDSz-frakció sajátos műkődési feltételei miatt (álparlamentarizmus,
fundamentalista etnokrata igyekezet még a "szövetségesek" soraiban
is) lépjen túl a klasszikus, szűk (román) törvényhozói funkcióján és váljék az
autonómia egyik szellemi műhelyévé. Ez az igyekezetem a frakciótársak egy
részének hasonló elképzeléseivel találkozott - igy különösebb formaságok mellőzésével,
említett tevékenység állandó jellegűvé vált.
Másrészt viszont, az
Országos Elnökségben töltött idő alatt megtanultam kiismerni Domokost és szűkebb bizalmasait. Király Károly a Brassói
Lapok 1994 január 28.-február 3.-i számában nyilvánosságra hozott (általam már
jóval régebben ismert) háttérinformációi a Front és az RMDSz kezdeteiről ékesen
szemléltetik Domokos idejét múlt, károssá vált, szinte beteges
kompromisszumkényszerét, simulékonyságát, kollaborációs reflexeit. Abban, ami
legfontosabb, a célkitűzésben, a
Kolozsvári Nyilatkozat, meghozta ugyan az egységet, és az elvi tisztázás által
ugrásszerűen csökkentette a kollaborációs veszélyt, mégis, nem lehet kizárni
egyes beidegződések, érdekösszefonódások, csábos körülmények további működését.
A PER folyamat és a Neptun-eset ezt egyértelműen bizonyitja. A kollaborációs
potenciál újbóli nagymértékű csökkenését már csak a politikai függetlenségünk,
autonómiánk jogi elismerése hozza majd. Addig is szükségesnek tartom
önfelvállaltan őrködni politikánk tisztasága felett. Meg akarom őrizni az
RMDSz-t az ügyünket szennyező és fékező kollaboratív hatalomközelségtől. Ez
utóbbi cél az én szememben oly természetes, hogy követését egyenesen elvárom
minden frakciótarsamtól; erre
születésünk, neveltetésünk, magyar lelkiismeretünk ad mandátumot.
Eddigi szereplésed nagy
vonalakban igazolta azt a bizalmat, amit eddig irántad éreztem. Mind a mai napig nem bántam meg azt, hogy
jelölésed támogatása körül szembeszálltam elvbarátaimmal, vállalva ódiumát még
annak is, hogy egyesek közülük időlegesen azt gondolták rólam, hogy lepaktáltam
Verestóyval. Mindenek előtt ki szeretném emelni azt, hogy szerintem a lehető
legkövetkezetesebben képviseled az autonómia gondolatát, amit a Szervezet felé
és kifele megyőzően, kreatívan és határozottan közvetítesz. Erdélyiségedhez,
magyarságodhoz és elhivatottságodhoz nem férhet kétség.
Ám sajnos, történt néhány
olyan dolog, ami - ha nem tudunk rajtuk változtatni - törvényszerűen oda vezet,
hogy szembekerülök Veled, és velem együtt minden bizonnyal azok is, akik elejétől
fogva elvbarátaim voltak. Ezt mind személyre vonatkoztatva, mind pedig ügyünkre
nézve károsnak tartanám. Azért írok, hogy ezt elkerüljük.
Habár a kisebbségi és
autonómia törvénytervezetünk, valamint a memorandum jelentős előrelépést jelent
a Kolozsvári Nyilatkozat által megszabott úton, mégis aggasztó késésbe
kerültünk az önmegszámlálás (magyar közösségi kataszter) dolgában, valamint
belső választási törvényünk kidolgozásában.
Ezt nem lehet a felelős ügyvezető alelnök, Magyari Nándor László
tunyaságára (vagy SZDSZ-közelségére) hárítani.
Ha valaki nem megfelelő - le kell váltani. Ez már a Te felelősséged is.
Nem jött létre mind a mai
napig az általam is sürgetett külpolitikai stratégia. Ez politikánkat megfosztja a szükséges
koherenciától, teret nyújtva az improvizációknak és belső
ellentmondásoknak. E stratégia az olyan
kétes lojalitású politikusainkat is, mint Frunda György, a kollektív döntés
erejével a helyes, offenzív, ügyképviseletre kötelezné. Egyben megadná a számonkérés elvi
feltételét. Ez utóbbi konkrét működése
viszont feltételezi külpolitikát folytató politikusaink kölcsönös
kontrollmechanizmusát. A III. Kongresszus döntése Téged tesz felelőssé
külpolitikánkért.
Utánajártam annak a
Tokay-kijelentésnek, amit a Neptun - SzKT-n saját védelmében felhozott, éspedig
azt, hogy Te tudtál a készülő neptuni tárgyalásról. Értesüléseim szerint ez
ügyben közted és a tárgyalók között éles szóváltás történt az RMDSz bukaresti
székházában. Ezek szerint a "Trió" nem csak hogy nem rendelkezett
mandátummal, hanem elnöki elmarasztalás és tilalom dacára ment a hatalommal paktálni.
Logikusan következik az, hogy ha Te ezt (kötelességedhez híven) rögtön
kinyílvánítod, elkerülhettük volna közösségünket megosztó (egyeseket
zsákutcába, tévútra terelő) sajtóháborút.
Megvédhettük volna legfontosabb
és (magyar szemmel) makulátlanul megőrzött élő szimbólumunkat, Tiszteletbeli
Elnökünket a meghurcoltatástól.
Akkori hallgatásodat
kizárólag a vásárhelyi tárgyalókhoz fűző baráti szálakra tudom visszavezetni.
Baráti lojalitást és ügyünk iránti elhivatottságot egyáltalán mérlegre tenni,
hiba. Ez a hiba vonta maga után a következőt, amikor is a trio megvédésére
hamis felelősségegyenleget tettél a "tolvajok" és "tolvajt
kiáltók" közé. Azon az SzKT-én tett elmarasztaló kijelentésed, miszerint Tőkés
László felelős a sajtóviharért azáltal, hogy nem az RMDSz-en belüli vitára
bocsájtotta az ügyet, hanem nyilvánossá tette, saját hibád kivetítése Tőkés
Lászlóra; akkori állításod egyenesen hamis, mivel Tőkés László két megelőző
SzKT-n is írásbeli kísérletet tett arra, hogy a PER-folyamat megvitattassék e
fórumon belül.
Ugyanennek az elsimító
politikának egyenes folyománya az, hogy a régi kezekben levő romániai magyar
médiumok azóta teljes gőzzel a trió rehabilitálását és a Tőkés-csoport
periferizálását művelik. Ez a folyamat feltűnő az Romániai Magyar Szó és a
bukaresti román rádió magyar műsora esetében, de sajnos a Vásárhely-centrizmus
(és ezen belül a rehabilitációs szándék) tetten érhető az RMDSz Tájékoztatóban
is. Az lehet, hogy az említett
tendenciák csak véletlenszerűen felelnek meg tökéletesen a Nastase által meghirdetett
erdélyi vonatkozású kormánypolitikának.
Szomorú, hogy Te is
hozzájárulsz ehhez a periferizáló igyekezethez.
Ezt bizonyítja az RMDSz-képviselők kül- és belföldi szerepeltetése is.
Példaként, hadd kérdezzem, hányszor tárgyalt a Brassói Kongresszus óta dr.
Csapó József külföldön, hányszor lehetett jelen a Romániába érkezett külföldi
politikusokkal folytatott RMDSz-megbeszéléseken? Vagy, ami még ennél is
súlyosabb, hogyan történhetett meg, hogy az RMDSZ Tiszteletbeli Elnöke nem
kapott meghívást Tőled a március 27.-i, vasárnapi különmegbeszélésre Königgel? Hiszen
világos, hogy ez a bensőséges találkozó volt a legjelentősebb. Megjegyzem azt,
hogy habár hivatalosan Frunda Györgynek helyettese vagyok az Európa Tanácsban,
és funkciómnál fogva kötelező módon közelről kellene követhessem a
fejleményeket, egyetlen egyszer sem hívtál meg a König és Janson raportőrökkel
folytatott megbeszéléseidre. Szereplésem Strassbourgban és Párizsban a véletlen
műve és nem a Te döntésed eredményeként történt. A felsorolt konkrét példák olyan hozzáállást
sugallnak, amit még a trióhoz fűződő baráti szálakkal sem lehet
magyarázni. Ez már egy tisztán politikai
kérdés, amely mielőbbi orvoslást kíván.
Tapasztalva
hozzáállásodat, a neptuni kollaboránsok most támadásra szánták el magukat
irányomban, amit a március 15.-i parlamenti felszólalásom váltott ki. Ez engem
érthető módon lépéskényszerbe hozott. Ezért kellett mindezeket most, ilyen
formán eléd tárnom.
Mellékelem Borbély László
ellenem felhozott vádpontjait, valamint válaszomat e provokációra, abból a
meggondolásból, hogy még a frakció-vita előtt lehetőséged nyíljon a dolgok higgadt
mérlegelésére és abban a reményben, hogy, ha a frakció közös gyűlése folyamán
döntéskényszerbe kerülsz, ez megkönnyítse számodra a helyes álláspont
kialakítását.
Maradok továbbra is
tisztelőd, baráti és bizakodó üdvözlettel,
Borbély
Imre
Temesvár, 1994. április 17.
Ui.
1. A szatmári eset körüli fejlemények újabb kérdőjeleket vetnek fel. Nem
tudok egyetérteni és nem is fogok beletörődni egy ilyen eklatáns kollaborációs
ügy eltussolásába. Hasznosnak tartanám az helyzet minél egyértelműbb,
világosabb és polit-pszichológiailag hatékonyabb megvitatását az SzKT-n belül.
2. Szükségesnek tartok egy szűkkörű külpolitikai tisztázó vitát az SzKT-t
megelőző héten. Azért akkor, hogy az érdekeltek ráérjenek írásba rendezni
elképzeléseiket, másrészt az SzKT az esetleg megszülető koncepció körvonalait
már megvitathassa, jó esetben ratifikálja.
3. Kérem hozzájárulásodat egy
kimutatás elkészítéséhez, a III. Kongresszus óta megtett külföldi utakról. Ki, mikor, hová, miből, kinek a megbízásából,
milyen döntés folyamán utazhatott az RMDSz (frakció) nevében.
4. Kérem hozzájárulásodat a Borbély Lászlónak 1994. április 9.-én
keltezett válaszlevelemben sürgetett
kivizsgálások ügyében.
No comments:
Post a Comment