Szőcs Gézát
hamarabb ismertem meg, mint apám. 1990 áprilisában megbíztak azzal, hogy bevigyek
egy többszáz erdélyi értelmiségi által aláírt tiltakozó nyilatkozatot a Szabad
Európa Rádió budapesti stúdiójába. Megdöbbenve hallottam az általam évek óta
számon tartott és tisztelt egykori „Ellenpontok”-szerkesztőtől, hogy a SZER
cenzúrázza a Romániáról szóló kedvezőtlen híreket. Kapcsolatunk később erősödött,
különösen miután 1994-ben munkatársa lettem az Erdélyi Híradó Bem rakparti
irodájában.
Amennyire vissza
tudok emlékezni, apámmal az 1991-es kongresszuson ismerkedtek meg, s lettek
harczostársak. Mindkettejüknek nagy szerepe volt abban – nyilván Tőkés László
és mások mellett – hogy 1992. október 25-én az RMDSZ Küldötteinek Országos
Tanácsa elfogadta a Kolozsvári (autonómia)-nyilatkozatot.
Az sem véletlen,
hogy az erdélyi SZDSZ, a kolozsvári, Cs, Gyimesi Éva vezette ballib kommandó
célkeresztjébe is együtt kerültek. A Magyari Nándor László, Fey László Bányai
Péter és mások által indított szabályos sajtóoffenzíva a Kolozsvári nyilatkozat
valamint annak elfogadtatói ellen zajlott hónapokig. Cs. Gyímesi Éva nevesítette
is egyik írásában a fő „felelősöket”: (abc sorrendben) Borbély Imre, Patrubány
Miklós, Szőcs Géza és Tőkés László.
Szőcs Géza
1993-ban visszavonult az aktív politizálástól, de a továbbiakban is nemzetpolitikai
szempontból releváns tisztségeket töltött be. Az alábbi írás idején a magyar miniszterelnök
főtanácsadója volt, s mai is az.
Szőcs Géza:
A forradalmár
halála
Nem a
barikádokon, nem fegyverrel a kézben.
Ágyban, párnák
közt.
Igen,
ellentmondás. Igen, paradoxon.
De hát a forradalmak
nem minden gyermeküket falják fel. Van, akit csak kiszorítanak, van, akiről
hallgatnak, van, akit elfelejtenek. Semmi szükség rájuk. Isten őrizz, még
valami bajt kavarnának a rebellis karakterükkel.
Halálával
nemcsak a temesvári forradalom résztvevője távozott. (Az: az volt ugyanis,
forradalom, szemben sok egyéb, inkább bohózati helyszínnel. De az
áldozatok mindenütt áldozatok voltak, emlékük sérthetetlen. Csak
a manipulátorok nevét borítsa szégyen.)
Nemcsak egy
villogó szemű forradalmár távozott. Nemcsak az RMDSZ első irányító
testületeinek egyik mindig következetes, elveihez és a közösség értékeihez
hű személyisége. Hanem az erdélyi politika autonomista vonulatának egyik
vezető alakja.
Lehet, vannak
olyanok, akiknek ez szitokszó.
De mindenkinek,
aki felismeri, hogy mit jelent, mit hordoz, mit valósít meg az autonómia,
fejet kell hajtania Borbély Imre emléke előtt.
Megjelent a Nyugati Jelenben 2017. február 1-én.
