Szőcs Géza: A forradalmár halála

Szőcs Gézát hamarabb ismertem meg, mint apám. 1990 áprilisában megbíztak azzal, hogy bevigyek egy többszáz erdélyi értelmiségi által aláírt tiltakozó nyilatkozatot a Szabad Európa Rádió budapesti stúdiójába. Megdöbbenve hallottam az általam évek óta számon tartott és tisztelt egykori „Ellenpontok”-szerkesztőtől, hogy a SZER cenzúrázza a Romániáról szóló kedvezőtlen híreket. Kapcsolatunk később erősödött, különösen miután 1994-ben munkatársa lettem az Erdélyi Híradó Bem rakparti irodájában.

Amennyire vissza tudok emlékezni, apámmal az 1991-es kongresszuson ismerkedtek meg, s lettek harczostársak. Mindkettejüknek nagy szerepe volt abban – nyilván Tőkés László és mások mellett – hogy 1992. október 25-én az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa elfogadta a Kolozsvári (autonómia)-nyilatkozatot.

Az sem véletlen, hogy az erdélyi SZDSZ, a kolozsvári, Cs, Gyimesi Éva vezette ballib kommandó célkeresztjébe is együtt kerültek. A Magyari Nándor László, Fey László Bányai Péter és mások által indított szabályos sajtóoffenzíva a Kolozsvári nyilatkozat valamint annak elfogadtatói ellen zajlott hónapokig. Cs. Gyímesi Éva nevesítette is egyik írásában a fő „felelősöket”: (abc sorrendben) Borbély Imre, Patrubány Miklós, Szőcs Géza és Tőkés László.

Szőcs Géza 1993-ban visszavonult az aktív politizálástól, de a továbbiakban is nemzetpolitikai szempontból releváns tisztségeket töltött be. Az alábbi írás idején a magyar miniszterelnök főtanácsadója volt, s mai is az.

Szőcs Géza:

A forradalmár halála

Nem a barikádokon, nem fegyverrel a kézben.

Ágyban, párnák közt.

Igen, ellentmondás. Igen, paradoxon.

De hát a forradalmak nem minden gyermeküket falják fel. Van, akit csak kiszorítanak, van, akiről hallgatnak, van, akit elfelejtenek. Semmi szükség rájuk. Isten őrizz, még valami bajt kavarnának a rebellis karakterükkel. 

Halálával nemcsak a temesvári forradalom résztvevője távozott. (Az: az volt ugyanis, forradalom, szemben sok egyéb, inkább bohózati helyszínnel. De az áldozatok mindenütt áldozatok voltak, emlékük sérthetetlen. Csak a manipulátorok nevét borítsa szégyen.)

Nemcsak egy villogó szemű forradalmár távozott. Nemcsak az RMDSZ első irányító testületeinek egyik mindig következetes, elveihez és a közösség értékeihez hű személyisége. Hanem az erdélyi politika autonomista vonulatának egyik vezető alakja.

Lehet, vannak olyanok, akiknek ez szitokszó.

De mindenkinek, aki felismeri, hogy mit jelent, mit hordoz, mit valósít meg az autonómia, fejet kell hajtania Borbély Imre emléke előtt.

Megjelent a Nyugati Jelenben 2017. február 1-én.