Az autonómiához nem kell engedély - Ferencz Károly interjúja Borbély Imrével 1992. októberéből.

Az RMDSZ első szűk három éve 1989. decemberétől 1992. október 25.-ig úgy is felfogható lenne, mint az autonómia-program lassú, de biztos kigyöngyözésének időszaka.

De nem erről volt szó.

A kezdet kezdettétől szabályos harcot kellett vívniunk azoknak, akik az önálló magyar érdekek mentén képzelték el a jövőt, akik egy hosszú távú fennmaradást biztosító létkeretet kívántak kialakítani és ahhoz kerestek eszközöket, azokkal, akiknek a legfontosabb a konfiktusmentesség és a vélt román tűrőképességhez való idomulás volt. Ki önös érdekből, számításból, ki zsarolhatóságánál fogva, ki idegen elkötelezettség miatt, ki pedig politikai naivitásból választotta az utóbbi tábort.

Ebben az időszakban a nemzeti autonomisták vezetője Szőcs Géza volt, a legendás “Ellenpontok” egyik egykori szerkesztője, a tájbasimulóké pedig Domokos Géza, aki jó munkát végzett a Kriterion könyvkiadó élén Ceausescu rendszerben, de teljességgel alkalmatlannak bizonyult arra, hogy kitöltse az 1989-ben megnyílt politikai mozgásteret.

Borbély Imre, egyike volt azoknak, akik már a kezdet kezdetén lépésváltást szorgalmaztak, aki helyzetteremtő és nem helyzetben ragadó politikát kívántak folytatni.

1992. október 24-én ő kezdeményezte a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadását, mely első ízben nyilvánította ki egyértleműen és visszavonhatatlanul az RMDSZ autonómia-igényét. Ahhoz, hogy a Nyilatkozatot ellenszavazat nélkül fogadják el, szükséges volt, hogy a két tábor között addig egyensúlyozni igyekvő tiszteletbeli elnök, Tőkés László teljes mellszélességgel melléálljon az ügynek és érveivel porrá zúzza az akadékoskodók bölcsködését.

Az alábbi interjú a Kolozsvári Nyilatkozat megszavazása előtt készült, de lényege, gondolatisága belekerült mind a Nyilatkozatban, mind pedig a Nyilatkozat után megszületett paradigmatikus, Borbély Imre által jegyzett tanulmányokba. (BZSA)

(Borbély Imre 2004. februárjában a Borbíróság nevű étteremben Varga Júliával és Hegedüs Tamással.)

AZ AUTONÓMIÁHOZ NEM KELL ENGEDÉLY

Az alábbi interjú a választások előtt néhány nappal készült, de Borbély Imre saját kérésére nem adtuk közre. Az újdonsült képviselő által akkor megfogalmazottak viszont semmit sem veszítettek időszerűségükből, különös tekintettel arra, hogy az október 23.-án kezdődő kolozsvári KOT-tanácskozáson valószínűleg terítékre kerülnek mind a választások előtti, alatti és utáni események, mind az RMDSz működésének hiányosságai. Az Országos Elnökség egyik tagjának alábbi gondolatai akár vitatémául is szolgálhatnak.

 - Ön szerint miért távolodhatott el az RMDSz-tagság a vezetőségtől?

 - Elsősorban az RMDSz-re jellemző mérsékelt vezetésért, amely mellesleg Domokos Géza egyeduralmát is jelentette. Ez a vezetési stílus kiábrándította népcsoportunkat a szervezetből már felemás eredményeinél fogva is.

- Az RMDSz-en belül törés következett be, új és új platformok keletkeztek, tehát a monolit vonásoknak gyakorlatilag már hírük-hamvuk sincs. Meglátása szerint hogyan lehetne majd egységesen képviselni ezt a sokszínűséget a következő parlamentben?

- A széthúzás főleg az érdekellentéteknek köszönhető, a platformok viszont világnézeti különbözőségek eredményeképpen jöttek létre.

Ezek többnyire a romániai magyar sors gyökeres változását óhajtják. A világnézeti másság akkor válik nyilvánvalóvá, amikor egyesek csak a román hatalommal való paktumban látják mind személyes sorsuk, mind pedig népcsoportunk jövőjének megoldását. Ezzel a nézettel nem tudok egyetérteni, hiszen rövid- vagy hosszú távon asszimilációnkat segítené elő.

Szerintem minden magyar érdekképviseletnek kötelessége, hogy nemcsak az erőszakos, hanem a természetes asszimiláció ellen is harcoljon. Ilyen szempontból nagy feszültségek keletkezhetnek a mostani választásokat követő kormányalakítás idején.

Valószínű, hogy azok az erők, amelyek kizárólag a román hatalommal való együttműködésben látják megoldhatónak problémáinkat, még egy olyan koalícióval is készek lennének kollaborálni, aminek meghatározó ereje az utódkommunisták adják. Elképzelhetőnek tartom, hogy a választások eredménye alapján egyharmad Konvenció, egyharmad Petre Roman-féle Front és egyharmad nemzeti-kommunista képviselő alkotja majd az országgyűlést. A szekuritate volt technokratáit felölelő Roman-Front szerintem közeledik a DK-hoz, ami érdekes kombinációhoz vezethet.

Én személy szerint szembeszállok majd az ilyenféle labanckodással.

Az ellentétek megoldását távlatilag kizárólag az autonómia kiteljesedésében látom, tehát népcsoportunknak az önrendelkezési elv szerinti olyan szerveződését, amelynek alapja egy belső, azaz magyar választás lenne. Úgy látom ezt keresztülvihetőnek, hogy a soron következő RMDSz-kongresszus fogadjon el egy ilyen értelmű elvi döntést és a kongresszuson megválasztott vezetőségnek ne legyen más feladata, mint ezeknek a választásoknak a megszervezése. Így létrejöhetne egy magyar parlament Romániában és ennek a magyar parlamentnek lenne része a bukaresti parlamenti frakció, és úgy gondolom, hogy e 40 ember mellé még körülbelül 60-an csatlakozhatnának. Csak ily módon látom biztosítottnak a demokrácia elvét, s így mindenki legitimnek fogadhatná el ezt az irányítást. A mai irányítás véleményem szerint nem más, mint ügyes taktikázás, klikkek formáját öltött Domokos-egyeduralom.

- Merész elképzeléseket vázolt fel, csakhogy a többség eddig is tapasztalt intoleranciája kétségessé teheti szándékai megvalósulását.

- Szerintem ez nem olyan elképzelés, amelynek megvalósulásához bárkitől engedélyt kellene kérni. Ezt egyszerűen végre kell hajtani. Hál'istennek, precedensek már vannak, például a koszovói albánok által megalakított miniparlament, noha nekik sem ment simán. Milosevics nem ismeri el ennek a parlamentnek a legitimitását, mégis működik, és Európa is elfogadja hivatalos képviselet gyanánt. Szervezés és eltökéltség kérdése, hogy ez nálunk is megvalósulhasson.

- Most pedig dióhéjban saját választási programjáról.

- Programom kidolgozásakor abból indultam ki, hogy népcsoportunk szervezetlen, motiválatlan és csüggedt, mert nem lát jövőt, külföldi képviseletünk pedig szinte nem létezik. Mindezt Domokos Gézának a vezetési stílusára lehet visszavezetni, és meg merem kockáztatni a feltevést, hogy akaratára is. Ennek a politikának egyetlen mentsége az, hogy deffenzív mivolta folytán megerősödési lehetőséget nyújt a román ellenzék számára. Aki ebben részt vett, ne várjon hálát senkitől.

Még négy évig ugyanezt a politikát folytatni szerintem felelőtlenség, illúzióhajhászás, sőt, felvállalt ügyünk szabotálása lenne. Az eljövendő program reálpolitikai útja az önrendelkezési elv alapján kidolgozott területi, működési és kulturális autonómia. Ez azért fontos, mert jelenleg nem csak az asszimiláció az, amely rágja és fogyasztja népcsoportunkat, hanem az elvándorlás is.

Mert egyfelől hatalmas gazdasági és lélektani nyomás nehezedik ránk, másfelől csábít egy sokkal jobb gazdasági helyzettel kecsegtető anyaország. Ahhoz, hogy ezekkel a gyászos következményekkel szembenézzünk, elhárítsuk őket, gondolom nincs más út, mint egy jövőbeni kibontakozás hitének garantálása. Ez az egyetlen életképes alternatíva, hiszen határmódosításról a jelenlegi körülmények között szó sem lehet.

- Hogyan látja megvalósíthatónak a területi autonómiát a szórványmagyarság esetében?

- Nyilván a területi autonómia a tömbmagyarság esetében valósítható meg. Persze ez nem jelenti azt, hogy elvész a szórványmagyarság, hiszen ez is megszerezheti magának a kulturális és működési önrendelkezés jogát.

                                                                                                          Ferencz Károly

(Borbély Imre 2004. áprilisában a Maligán étteremben Juhász Andrással és Gonda Lászlóval.)

Megjelent az Erdélyi Napló 1992. október 1.-i számában.

Az RMDSZ társnemzeti koncepciójának kidolgozója: "Egy esélyt adtam, több nem telik..." - interjú 1991-ből

1991-ben, az RMDSZ második marosvásárhelyi kongresszusán az egyik legfontosabb dokumentum, mely a küldöttek elé került, a Borbély Imre által írt “Merre vigyük végzetünk” című nagyívű tanulmány volt, aminek konklúziója, hogy az erdélyi magyarság nyilvánítsa magát nemzetté és törekedjen elérni Románián belül a társnemzeti státuszt.

A parancsoló szükség jelenvalóságát nem látta át a kongresszus teljes egésze, ezért a javaslattevő eltekintett a szavazástól. Szerinte ugyanis csak közfelkiáltással nyilváníthatta volna az RMDSZ küldötteinek összessége nemzetté az általa képviselt közösséget.

Fontos siker volt, hogy a társnemzeti státusz meghatározása, miszerint az erdélyi magyarság “államalkotó ténysző, a román nemzet egyenjogú társa”,  bekerült a hivatalos dokumentumokba.

Borbély Imrét a tanulmány hatására választották be az RMDSZ 1991 és 1993 között hivatalban levő Országos Elnökségébe.

A kongresszus után több újság is megkereste a szervezet új elnökségi tagját. Ezek közül most a Magyar Hírlap által közölt beszélgetést elevenítjük fel. (BZSA)

Az RMDSz társnemzeti koncepciójának kidolgozója:

"Egy esélyt adtam, több nem telik..."

Az RMDSZ marosvásárhelyi kongresszusának politikai meglepetése az a nagyívű koncepció volt, amely a magyar kisebbség Románián belüli társnemzeti státusáról hangzott el. De micsoda is a társnemzetség, s milyen reakciók várhatóak - erről kérdeztük a tervezet elkészítőjét, az RMDSZ temesvári illetőségű ideológusát, Borbély Imrét.

- Mi adja meg a társnemzeti koncepció aktualitását?

- Mint ismeretes, a román alkotmánytervezet első tézise Romániát nemzetállammá proklamálná. Ha ez a cikkely bekerül az új alkotmányba, akkor ez nem más, mint a magyar népcsoport felszámolásának vagy elűzésének a programja. De természetesen nem csak a magyar népcsoporté, hanem a többieké is. A németek már - sajnos - mennek maguktól, de van itt még bőven más nemzetiségű is. Lényegében nem maradna más hátra, mint vagy beolvadni, vagy elmenni... Ez ellen valamit tenni kell. A legkézenfekvőbb: nemzeti elnyomással nemzeti intézményrendszert, nemzeti ideált, nemzeti gondolkodást szembe helyezni. Ez indukált dolog, védelmi reakció a hatalommal szemben.

- Mindebből hogyan következik a társnemzeti koncepció?

- Mivel azon gondolkodunk, hogy itt nekünk jövőt kell építeni magunknak és az unokáinknak is, a nemzeti kiállás olyan formáját támogatjuk, hogy az a román társadalom felé kéznyújtás legyen. Annak bizonyítéka, hogy a határokat végérvényesnek tekintjük, az európai realitásokból kiindulva. Ezért a "társ" szó. Tehát: “nemzet” az itteni magyarság, amely a hatalom felé is, és a román társadalom felé is “társ”.

- Miben állna az a többlet, amelyet ez a társnemzeti státus adna?

- Elsősorban megfelel a realitásnak. Aminthogy a román alkotmány említett cikkelye nem felel meg annak. A nemzet szó az itteni magyarságra önmagában is ráillik. Hiszen a magyarok már a nemzetté válás hajnalán nemzetté lettek. A világon az elsők közt, nagyon röviddel a franciák után. Az 1848-as szabadságharc nem volt más, mint egy nemzeti szabadságharc. A történelmi múlt nagyon mélyen beleoltotta a nemzettudatot a magyar közgondolkodásba. El kell fogadni a tényt, hogy a magyarság zöme nemzetben gondolkodik. Nos ezért: kijelenteni, hogy a magyarság Romániában nemzet, csak megfelel a tényállásnak. A társnemzeti státusból a román nemzettel egyenrangú jogosultságok fakadnának, ez a társnemzeti koncepció nem is titkolt szándéka. Lényegében szuverenitást biztosítana, még ha csak korlátozottat is, Románián belül. A legfontosabb, ami a társnemzeti koncepció-csomagban benne van, az a kulturális autonómiára vonatkozik. Valamint az identitásunkat érintő bármilyen kérdésben gyakorolható vétójog. Ugyanakkor azt a szellemi tőkét, amellyel a romániai magyarság rendelkezik, nagyon hasznosan kamatoztathatná Románia a demokrácia kiépítésében. Ez azonban kizárólag csak olyan körülmények között lehetséges, ha ezt szabadon tehetjük. Akkor, ha nem arra kell energiáinkat elfecsérelnünk, hogy védekezzünk.

- Meglehet, pesszimista vélekedés, de gyanítható, hogy ez a társnemzeti elképzelés rövid távon nem fog "átmenni" a románokon...

- Ezzel teljesen egyetértek. Az elképzelt ideális állapot csakis a lépésről lépésre való építkezés révén jöhet létre. A román álparlamentarista diktatúra viszont nagyon gyorsan konszolidálódik. S pontosan az említett alkotmánytervezet az, amelyik sürgetett egy távlati célt kitűzni. Amit ma még úgy mondhattam ki, hogy ezért engem törvényesen nem bánthatnak, pár hónap múltán már nem mondhattam volna el. Hiszen - ha elfogadják az alkotmánytervezetet - akkor engem ezekért a szavakért törvényesen bekísérhetnek... Gyorsan kellett cselekedni. Ezért szólítottam fel az RMDSz II. kongresszusát - illetve Szőcs Géza a nevemben felszólította a kongresszust - szavazza meg, hogy nemzetté nyilvánítjuk magunkat azzal a szándékkal, hogy társemzetté válunk.

- Végül is, némi huzavona után a kongresszus nem fogadta el a javaslatot. Miért?

- Kitűnt, hogy a kongresszus nem egyöntetű ebben a kérdésben, ezért én eltekintettem a javaslat megszavaztatásától. Az ötlet viszont megmaradt, bekerült a köztudatba. S olyan program született a kongresszuson, amely a koncepció részeit már tartalmazza. Úgy hiszem, hogy mindez sikeres felkiáltójel: legalábbis a romániai politikai ellenzék felé. A hatalommal nem hinném, hogy e koncepcióról tárgyalni lehetne, hiszen a magyarságot saját politikai konszolidációjuk eszközévé degradálták. Ez úgy történt, hogy az oppozíció bármilyen kezdeményezését, ami zavarja a hatalmat, egyszerűen magyar ármánynak állítják be, Budapestről kapott utasításoknak tüntetik föl. A társadalmat állandóan hiszterizálják a magyar veszéllyel. Így az ellenzéket megkísérlik teljesen lejáratni. Ezért nem hiszem, hogy ezzel a hatalommal erről a témáról tárgyalni lehet. Hiszen e koncepció annak bizonyítéka, hogy a romániai magyarok körében nincsen területi szakadárságról szó, mi csak saját méltóságunkat akarjuk megőrizni, illetve kivívni. A koncepció szalonképessé tétele azt jelentené, hogy a mai hatalom elveszítené legfőbb ütőkártyáját. A román ellenzék más kérdés. Egy idő múlva talán lecsillapodik körükben a sértett uralkodási vágy, a nemzeti gőg. Ha kitisztulnak a fejek, akkor remélhetőleg rájönnek, hogy itt egy fair kéznyújtásról van szó, s megindulhat egy folyamat, aminek végén egy kiegyezés-szerűség jöhet létre.

- Jól értem? A koncepció már arra az időre készült, amikorra a mai puha diktatúra megbukik, s a jelenlegi román politikai ellenzék kerül hatalomra?

- Világos. Erről van szó.

- A társnemzeti koncepció bejelentése után politikai viharra lehetett számítani. Ez azonban eleddig nem következett be. Miért? Ily lassú lenne a hatalom felfogása?

- Úgy hiszem, hogy e fejlemény a hatalmat teljesen váratlanul érte, hiszen ők be voltak "lőve" arra, hogy a magyarok majd területi autonómiát követelnek. Arra, hogy majd lényegében ilyen-olyan föderációs elképzeléssel arrafelé akarnak lépni, aminek a végén a területi visszacsatolás állna. Nem hinném, hogy fel lettek volna készülve arra, hogy mi befelé fordulunk. Ezért maradt el eleddig a reakció. Felteszem: most lázasan dolgoznak azon, hogy e kezdeményezést is diszkreditálják valamiféleképpen. Ezt bizonyosan meg fogják kísérelni.

- Elmondható, hogy a társnemzeti koncepcióval az eddigi defenzívából offenzívába ment át az RMDSZ?

- Ez rövid távon mindenképpen offenzíva, aminek a végső hatása majd attól függ, hogy az új RMDSZ-vezetés fenn tudja-e tartani az offenzívát. Bizonyos, hogy a koncepció egy kezdeményezést jelent a román társadalom felé. Ez egy esély. Magam ugyan szkeptikus vagyok, de legalább adtam egy esélyt...

                                                                                                          Lovas Zoltán

Megjelent a Magyar Hírlap 1991. június 1.-i számában.