Az RMDSZ társnemzeti koncepciójának kidolgozója: "Egy esélyt adtam, több nem telik..." - interjú 1991-ből

1991-ben, az RMDSZ második marosvásárhelyi kongresszusán az egyik legfontosabb dokumentum, mely a küldöttek elé került, a Borbély Imre által írt “Merre vigyük végzetünk” című nagyívű tanulmány volt, aminek konklúziója, hogy az erdélyi magyarság nyilvánítsa magát nemzetté és törekedjen elérni Románián belül a társnemzeti státuszt.

A parancsoló szükség jelenvalóságát nem látta át a kongresszus teljes egésze, ezért a javaslattevő eltekintett a szavazástól. Szerinte ugyanis csak közfelkiáltással nyilváníthatta volna az RMDSZ küldötteinek összessége nemzetté az általa képviselt közösséget.

Fontos siker volt, hogy a társnemzeti státusz meghatározása, miszerint az erdélyi magyarság “államalkotó ténysző, a román nemzet egyenjogú társa”,  bekerült a hivatalos dokumentumokba.

Borbély Imrét a tanulmány hatására választották be az RMDSZ 1991 és 1993 között hivatalban levő Országos Elnökségébe.

A kongresszus után több újság is megkereste a szervezet új elnökségi tagját. Ezek közül most a Magyar Hírlap által közölt beszélgetést elevenítjük fel. (BZSA)

Az RMDSz társnemzeti koncepciójának kidolgozója:

"Egy esélyt adtam, több nem telik..."

Az RMDSZ marosvásárhelyi kongresszusának politikai meglepetése az a nagyívű koncepció volt, amely a magyar kisebbség Románián belüli társnemzeti státusáról hangzott el. De micsoda is a társnemzetség, s milyen reakciók várhatóak - erről kérdeztük a tervezet elkészítőjét, az RMDSZ temesvári illetőségű ideológusát, Borbély Imrét.

- Mi adja meg a társnemzeti koncepció aktualitását?

- Mint ismeretes, a román alkotmánytervezet első tézise Romániát nemzetállammá proklamálná. Ha ez a cikkely bekerül az új alkotmányba, akkor ez nem más, mint a magyar népcsoport felszámolásának vagy elűzésének a programja. De természetesen nem csak a magyar népcsoporté, hanem a többieké is. A németek már - sajnos - mennek maguktól, de van itt még bőven más nemzetiségű is. Lényegében nem maradna más hátra, mint vagy beolvadni, vagy elmenni... Ez ellen valamit tenni kell. A legkézenfekvőbb: nemzeti elnyomással nemzeti intézményrendszert, nemzeti ideált, nemzeti gondolkodást szembe helyezni. Ez indukált dolog, védelmi reakció a hatalommal szemben.

- Mindebből hogyan következik a társnemzeti koncepció?

- Mivel azon gondolkodunk, hogy itt nekünk jövőt kell építeni magunknak és az unokáinknak is, a nemzeti kiállás olyan formáját támogatjuk, hogy az a román társadalom felé kéznyújtás legyen. Annak bizonyítéka, hogy a határokat végérvényesnek tekintjük, az európai realitásokból kiindulva. Ezért a "társ" szó. Tehát: “nemzet” az itteni magyarság, amely a hatalom felé is, és a román társadalom felé is “társ”.

- Miben állna az a többlet, amelyet ez a társnemzeti státus adna?

- Elsősorban megfelel a realitásnak. Aminthogy a román alkotmány említett cikkelye nem felel meg annak. A nemzet szó az itteni magyarságra önmagában is ráillik. Hiszen a magyarok már a nemzetté válás hajnalán nemzetté lettek. A világon az elsők közt, nagyon röviddel a franciák után. Az 1848-as szabadságharc nem volt más, mint egy nemzeti szabadságharc. A történelmi múlt nagyon mélyen beleoltotta a nemzettudatot a magyar közgondolkodásba. El kell fogadni a tényt, hogy a magyarság zöme nemzetben gondolkodik. Nos ezért: kijelenteni, hogy a magyarság Romániában nemzet, csak megfelel a tényállásnak. A társnemzeti státusból a román nemzettel egyenrangú jogosultságok fakadnának, ez a társnemzeti koncepció nem is titkolt szándéka. Lényegében szuverenitást biztosítana, még ha csak korlátozottat is, Románián belül. A legfontosabb, ami a társnemzeti koncepció-csomagban benne van, az a kulturális autonómiára vonatkozik. Valamint az identitásunkat érintő bármilyen kérdésben gyakorolható vétójog. Ugyanakkor azt a szellemi tőkét, amellyel a romániai magyarság rendelkezik, nagyon hasznosan kamatoztathatná Románia a demokrácia kiépítésében. Ez azonban kizárólag csak olyan körülmények között lehetséges, ha ezt szabadon tehetjük. Akkor, ha nem arra kell energiáinkat elfecsérelnünk, hogy védekezzünk.

- Meglehet, pesszimista vélekedés, de gyanítható, hogy ez a társnemzeti elképzelés rövid távon nem fog "átmenni" a románokon...

- Ezzel teljesen egyetértek. Az elképzelt ideális állapot csakis a lépésről lépésre való építkezés révén jöhet létre. A román álparlamentarista diktatúra viszont nagyon gyorsan konszolidálódik. S pontosan az említett alkotmánytervezet az, amelyik sürgetett egy távlati célt kitűzni. Amit ma még úgy mondhattam ki, hogy ezért engem törvényesen nem bánthatnak, pár hónap múltán már nem mondhattam volna el. Hiszen - ha elfogadják az alkotmánytervezetet - akkor engem ezekért a szavakért törvényesen bekísérhetnek... Gyorsan kellett cselekedni. Ezért szólítottam fel az RMDSz II. kongresszusát - illetve Szőcs Géza a nevemben felszólította a kongresszust - szavazza meg, hogy nemzetté nyilvánítjuk magunkat azzal a szándékkal, hogy társemzetté válunk.

- Végül is, némi huzavona után a kongresszus nem fogadta el a javaslatot. Miért?

- Kitűnt, hogy a kongresszus nem egyöntetű ebben a kérdésben, ezért én eltekintettem a javaslat megszavaztatásától. Az ötlet viszont megmaradt, bekerült a köztudatba. S olyan program született a kongresszuson, amely a koncepció részeit már tartalmazza. Úgy hiszem, hogy mindez sikeres felkiáltójel: legalábbis a romániai politikai ellenzék felé. A hatalommal nem hinném, hogy e koncepcióról tárgyalni lehetne, hiszen a magyarságot saját politikai konszolidációjuk eszközévé degradálták. Ez úgy történt, hogy az oppozíció bármilyen kezdeményezését, ami zavarja a hatalmat, egyszerűen magyar ármánynak állítják be, Budapestről kapott utasításoknak tüntetik föl. A társadalmat állandóan hiszterizálják a magyar veszéllyel. Így az ellenzéket megkísérlik teljesen lejáratni. Ezért nem hiszem, hogy ezzel a hatalommal erről a témáról tárgyalni lehet. Hiszen e koncepció annak bizonyítéka, hogy a romániai magyarok körében nincsen területi szakadárságról szó, mi csak saját méltóságunkat akarjuk megőrizni, illetve kivívni. A koncepció szalonképessé tétele azt jelentené, hogy a mai hatalom elveszítené legfőbb ütőkártyáját. A román ellenzék más kérdés. Egy idő múlva talán lecsillapodik körükben a sértett uralkodási vágy, a nemzeti gőg. Ha kitisztulnak a fejek, akkor remélhetőleg rájönnek, hogy itt egy fair kéznyújtásról van szó, s megindulhat egy folyamat, aminek végén egy kiegyezés-szerűség jöhet létre.

- Jól értem? A koncepció már arra az időre készült, amikorra a mai puha diktatúra megbukik, s a jelenlegi román politikai ellenzék kerül hatalomra?

- Világos. Erről van szó.

- A társnemzeti koncepció bejelentése után politikai viharra lehetett számítani. Ez azonban eleddig nem következett be. Miért? Ily lassú lenne a hatalom felfogása?

- Úgy hiszem, hogy e fejlemény a hatalmat teljesen váratlanul érte, hiszen ők be voltak "lőve" arra, hogy a magyarok majd területi autonómiát követelnek. Arra, hogy majd lényegében ilyen-olyan föderációs elképzeléssel arrafelé akarnak lépni, aminek a végén a területi visszacsatolás állna. Nem hinném, hogy fel lettek volna készülve arra, hogy mi befelé fordulunk. Ezért maradt el eleddig a reakció. Felteszem: most lázasan dolgoznak azon, hogy e kezdeményezést is diszkreditálják valamiféleképpen. Ezt bizonyosan meg fogják kísérelni.

- Elmondható, hogy a társnemzeti koncepcióval az eddigi defenzívából offenzívába ment át az RMDSZ?

- Ez rövid távon mindenképpen offenzíva, aminek a végső hatása majd attól függ, hogy az új RMDSZ-vezetés fenn tudja-e tartani az offenzívát. Bizonyos, hogy a koncepció egy kezdeményezést jelent a román társadalom felé. Ez egy esély. Magam ugyan szkeptikus vagyok, de legalább adtam egy esélyt...

                                                                                                          Lovas Zoltán

Megjelent a Magyar Hírlap 1991. június 1.-i számában.