Az erdélyi
magyar közéletben a kezdet kezdetétől az alapvető törésvonal az elnyomó román
hatalomhoz fűződő viszony mentén húzódott.
Az egyik oldalon
a közös cél, a belső önrendelkezésen alapuló háromszintű autonómia érdekében
akár a politikai konfrontációt is vállaló, távlatokban, gondolkodó nemzeti
politikusok, a másik oldalon a román hatalommal egyezkedő, konfliktuskerülő, a közösségi
célokat eleve a vélt román tűrőképességhez igazító távlattalan közszereplők sorakoztak
fel.
Az RMDSZ
első hat évét a két tábor kötélhúzása határozta meg, mígnem a kormányzati szerepvállalás
eldöntötte a kérdést. Innen kezdve az RMDSZ de facto lemondott az autonómia-programról,
az autonomisták zöme pedig hét esztendő utóvédharcot követően, 2003 után távozott
a Szövetségből.
Borbély Imre
az 1995-ös kolozsvári kongresszus előtt írta nagy port kavart nyílt levelét
Markó Bélának, mely elnökjelölti programnak is beillett. Összefoglalta benne,
hogy mit hibázott Markó, hogy miért érdemtelen a közösség bizalmára és azt is,
hogy mit kellett volna tegyen a válságos pillanatokban, amennyiben a magyar
érdek mozgatja és nem a saját hatalom minden áron való megőrzésének igyekezete.
Fájdalmas,
hogy e nyílt levélben foglaltak mennyire aktuálisak 22 év után is.
A sokat
emlegetett magyar nemzeti kataszter mindmáig nem készült el, általános, közvetlen
belső választásokat az RMDSZ nem tartott, azt kiváltotta részleges, elektoros
játékokat megengedő tisztújítással, az autonómia-statútumok helyett elkészült
három 1968-ban megrajzolt megye közigazgatási megszervezésének több sebből vérző
dokumentuma, melyet Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke méltán nevezett
közvitára alkalmatlannak.
(Korabeli fotó Borbély Imréről.)
Nyílt levél Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez
Béla,
harmadszor
fordulok hozzád levélben. Mint előző két levelemet, úgy ezt is a szükség
diktálja. 1994. április 17.-én és 1995. január 12.-én keltezett
megszólításaimban még abból indultam ki, hogy a hibák helyrehozhatók és benned
elegendő pártatlanság, lojalitás és ügyszeretet van, ahhoz, hogy ezt meg is
tedd - ezért akkor a személyes háttérlevél formáját választottam. Csalódnom
kellett, mert jóindulatú ajánlásaimat teljességgel figyelmen kívül hagytad,
tovább vitt az események és a neptunosok sodrása. Immár nem maradt elég idő
arra, hogy a kongresszus előtt pályakorrekció történhessék. De éppen most
szükséges egy bizonyos mérleg elkészítése és a tanulság levonása a kongresszus
utáni korszakra nézve.
Jelen
levelem erre tett kísérlet, és a dolgok természetéből fakadóan ez már nem csak
a szűk vezető elitre tartozik, hanem a széles közvéleményre - ezért nyílt
levél.
A Kolozsvári
Nyilatkozat véget vetett annak a jó kétéves elvi ellentétnek, amely az RMDSZ
politikusait két táborra osztotta: autonomistákra és a szűk értelemben vett
kisebbségi politizálás híveire. Ez utóbbiak vezéregyénisége Domokos Géza volt,
aki a brassói kongresszuson leköszönt. A III. Kongresszuson elfogadott új
struktúra és program megfelelt az autonomista célkitűzésnek. Vezető pozíciókba
viszont az elkövetkezőkben olyan politikusok kerültek, akik a Kolozsvári
Nyilatkozat előtt vagy nem exponálták magukat, vagy pedig tevőlegesen
késleltették az autonómiaigény kinyilvánítását. A "mérsékeltnek”
elkeresztelt politikusok természetszerűen kedvencei mind a román, mind pedig a
magyar sajtó azon részének, mely a román "érzékenység" és kritika
szerint igazodik.
Ez a
felállás különösen kedvezőnek ígérkezett, hiszen a határozott
szabadságprogramot a személyi leosztás "eladhatóvá" tette.
Ugyanakkor, az addigi ellenzők abba a helyzetbe kerültek, hogy azonosulhattak,
magukénak érezhették az autonomista programot. Sajnos ezeket a lehetőségeket nem
sikerült kiaknázni.
Te belső
megegyezéssel kerültél a csúcsra, mint olyan politikus, akit személyi kötődései
a szűk értelemben vett kisebbségi politikusokhoz (későbbi neptunosok),
retorikája viszont az autonomistákhoz kapcsolt.
Retorikád
mind a mai napig korrekt és elhivatott. Mind a román politikum felé, mind pedig
külföldön méltóan képviselted központi célkitűzésünket, autonómiánkat.
Súlyos
hibákat követtél el viszont személyi vonatkozásban, valamint nehezen behozható
mulasztásokat vezetési szinten.
1.Neptun
Nem volt nehéz utánanézni annak a Tokay György által tett
kijelentésnek, amit a Neptun ügyet tárgyaló SZKT-n saját védelmében felhozott,
éspedig: te tudtál a készülő neptuni tárgyalásról. Megtudtam, hogy ez ügyben
közted és a tárgyalók között éles szóváltás történt az RMDSZ bukaresti
székházában.
Kiderült, hogy a
"Trió" nem pusztán mandátum hiányában, hanem az elnöki tilalmat
semmibe véve ment a hatalommal paktálni.
Ha Te ezt - az igazsághoz és kötelességedhez híven -
rögtön kinyilvánítod, nem adsz alkalmat a hatalombarát magyar nyelvű sajtónak,
hogy az agyakban fogalmi káoszt és sorainkban zavart keltsen.
Kihatásaiban az
igazság elhallgatása súlyos hibának bizonyult.
Ez a hiba maga után vonta a következőt, amikoris a trió
megvédésére hamis felelősségegyenleget tettél a "tolvajok" és
"tolvajt kiáltók" közé.
Mi több, a "neptunos" SZKT-én még Te engedtél
meg magadnak egy elmarasztaló kijelentést, miszerint Tőkés László felelős a
sajtóviharért, azáltal, hogy nem az RMDSZ-en belül bocsátotta vitára az ügyet,
hanem nyilvánossá tette. Ez a kijelentésed hamis és egyben félrevezető volt:
- hamis,
igaztalan, mivel Tőkés László két megelőző SZKT-hoz is írásbeli felszólítással
fordult, hogy a PER-folyamat megvitassék e fórumon belül - hasztalan;
- félrevezető,
mert nem a sajtóvihar saját maga, hanem kiváltó oka volt a baj, valamint az,
hogy a Te lebegtető álláspontod akcióra bátorította a zavarkeltőket.
Ezzel a taktikával olyan kedvező helyzetbe hoztad magad,
hogy Te (sárosan) döntőbíráskodhattál a (tiszta) Tőkés László fölött - ez
valójában machiavellizmus.
Másrészt, a trió-t azzal is fedezted, hogy elnöki
súlyodat latba vetve, felhívtad az SZKT-t, hogy a valójában elsődlegesen
fegyelmi, tehát etikai ügyből ne "csináljon" etikai (netán fegyelmi)
problémát, hanem tárgyalja csak a politikai vonatkozásokat. (Majd később, Nagy
Benedek ügyében, ennek a taktikának a tükörképét alkalmazod: az elsődlegesen és
eklatánsan politikai hibát etikai síkra tereled.)
Ez a magatartás nem
menthető azzal a jelmondattal, hogy "mindenkire szükségünk van".
Mindenkire szükség van - a maga helyén.
A demokratikus játékszabályok éppen arra hivatottak, hogy
a bázis preferenciái érvényesítésével szaktudás, elhivatottság és politikai
irány szerint lehetőleg optimális legyen a szerepleosztás.
A belső választásokig viszont a konszenzuális törekvés,
valamint az etikai-politikai koordináták között a munkaleosztásban fokozott az
elnök felelőssége.
A neptunosok nem pótolhatatlanok, sőt, a képviselőház
frakciójában a neptunosokkal szembenálló csoportban (akik később aláírták a
Nagy Benedeket elítélő nyilatkozatot) legalább olyan jó szakemberek vannak.
Kimutatható viszont, hogy míg a neptunosokat szisztematikusan helyzetbe hozod,
a másik csapatot periferizálod.
Itt kell hozzáfűzni, hogy sem neked, sem pedig Frunda
Györgynek nyilvánvalóan nem szívügye Kincses Elődöt visszanyerni, mert ha az
lenne, eddig ennek meg kellett volna történnie. Kincses Elődöt legalább olyan
tehetséges jogásznak ismerik el szakértői berkekben, mint Frunda Györgyöt. A
kettejük közötti politikai különbséget az a kevéssé ismert tény is
megvilágítja, hogy 1989 nyarán Frunda György nem vállalta Tőkés László védelmét
(ügyvédként a kilakoltatási perben) - Kincses Előd igen.
Az eddigiekből
sajnos úgy tűnik, hogy Tőkés Lászlóban és Kincses Elődben inkább
vetélytársakat, semmint harcostársakat látsz.
Ez a gyanú az 1994.
december 20.-i Tőkés-ellenes puccskísérlet alkalmával tanúsított hallgató -
szemlélő viszonyulásod alapján bizonyossággá vált.
2. 1994. december
20.
Mi is
történt akkor?
A politikai kiértékelésnek ki kell terjednie a politikai
cselekedet feltehető szándékára, érdekhátterére, az időzítésre, a módra és a
kísérő akciókra.
Nagy Benedek
röpiratának megfogalmazott célja
Tőkés László eltávolítása a romániai magyar politikai élet intézményes
struktúráiból - magyarán az RMDSZ-ből.
Több
független és hiteles forrásból egyértelműen kitűnik, hogy Nagy Benedek már
korábban is nyíltan hangoztatta röpiratában megfogalmazott véleményét.
Következésképp szándékos időzítésről
lehet beszélni, a püspök állítólagos beismerő nyilatkozata csupán ürügye és nem kiváltó oka volt a röpirat megszületésének. Emellett szól az a
tény is, hogy a rágalmazó irat szerzője nem tartotta érdemesnek a megfogalmazás
előtt konzultálni annak a szervezetnek a tiszteletbeli elnökével, melyet a
parlamentben képvisel.
Az időzítés
megegyezik az RMDSZ ellen indított frontális román támadás előkészítését
szolgáló Tőkés László elleni román sajtókampánnyal.
Az akció módját illetően elmondható, hogy a
tiszteletbeli elnök ellen kezdeményezett eltávolítási akció tipikus puccs-kísérlet volt, hiszen a
szövetség politikai elitjének befolyásolását célozta. Nagy Benedek
röpiratát 1994. december 20.-án a parlamenti frakcióban osztotta szét.
Valószínűsíthető, hogy a többes számban megfogalmazott felhívás azért aláírás
nélküli, mert arra készült, hogy elvbarátai is nevüket adják hozzá.
Rendkívül
fontos (és eddigelé figyelmen kívül hagyott) tény, hogy az RMDSz képviselőházi
frakciója nem bármilyen 27 emberből álló csoport, hanem, a reprezentatív
demokráciák alapelvéből következően, az erdélyi magyarság globális politikai
képviseletéről van szó. Ez már magában és áttételesen - óriási politikai
nyilvánosságot és mindenek előtt véleményformáló hatalmat jelent. (N.B.
egyébként - állításaival ellentétben - nemcsak képviselőknek, hanem a székházban dolgozó szakértőknek is
juttatott írásából.)
N.B. minden
bizonnyal egyedül fogalmazott, de valószínűleg megrendelésre cselekedett. Erre
utal, hogy Csíkszeredában tanúk előtt nyilatkozta, hogy a felhívásnak kedd
(dec. 20.) estére "kellett" elkészülnie. (Egyébként, saját bevallása
szerint, N.B. az ürügyként szolgáló tévhírt a Borbély Lászlótól kézhez kapott
marosvásárhelyi Népújságból vette.)
Valószínű, hogy N.B. nem magányos tettes, hanem
összehangolt akcióban vett részt. Erre utal
az a tény is, hogy december 20.-án délelőtt 10 óra 50-kor, a marosvásárhelyi
rádió magyar nyelvű adásában, Miklós Tibor sajtókommentárjában már belövi a
"mind nem vagyunk bűnösök"-motívumot, 8 órával megelőzve Nagy
Benedeket. (Idézet az adásból: "...Ne haragudjon, Tőkés úr, hogy is állunk
azzal a „mindenki mással”. Ezek szerint az egész ország besúgókból állott?
Ejnye - bejnye!")
A kísérő
akciókat (a rögtöni megvitatás elodázása, ideológiai háttérbiztosítás,
figyelem-elterelés, szándékos fogalomzavar-keltés és média-manipuláció) Nagy
Benedek közvetlen és közvetett támogatói vállalták fel a politikum és a sajtó
berkeiben egyaránt.
Tokay György frakcióvezető felelős azért, hogy a belső
diverzió ekkora méreteket ölthetett, hiszen ő
gátolta meg a röpirat megvitatását és szerzőjének rövid úton történő
szükségszerű politikai kiközösítését. A nyugati civilizált világban, bármilyen
pártban vagy érdekszövetségben ez reflexszerűen megtörtént volna.
Ehelyett a
frakcióelnök elhárította a rögtöni megvitatást, "titkosította" a
röpiratot, ugyanakkor felkért engem az eset megvitatására a tiszteletbeli
elnökkel.
Minderre az
egyetlen ésszerű magyarázat az, hogy Tokay György meg akarta adni az esélyt
(időt), hogy N.B. rágalmazó irománya a szervezeten belül kiváltsa kívánt
hatását.
Amire N.B.
politikai szövetségesei minden bizonnyal nem számítottak, az a tiszteletbeli
elnök gyors és bátor döntése volt a röpcédula nyilvánosságra hozatalát
illetően.
Az
ideológiai háttérbiztosítást a bizalmatlansági indítványhoz egyes politikusok,
valamint a hatalom-orientált magyar nyelvű sajtókiadványok vállalták fel.
A nyugati kultúrkör gondolkodásmódja igazság-központú.
Jogrendje, joggyakorlata az igazság megállapításán és a megállapított igazság
alapján történő kanonizált ítélkezésen nyugszik. Az igazság-központúság tette
lehetővé az objektív világmegismerést, a modern tudományok létrejöttét,
módszeres és reprodukálható társadalmi terjesztését. Az igazságközpontú
gondolkodás segítette hozzá földrészünket és kultúránkat az egyértelmű
fogalomalkotáshoz.
Hasonlóan az agyagfalvi és neptuni sajtóviharokhoz,
egyesek újból a fogalmak, értékek és arányok összemosásán ügyködnek.
Ezúttal is,
mint a neptuni ügy kapcsán is, javában folyik a lényeg ködösítése. (Nem az írás
politikai tartalma és valóságértéke az "elmélkedések" tárgya, hanem
például a megtámadott tévedhetetlensége, valamint az elkövető nehéz előélete.)
Az elvi
ellentétet ismét személyes síkra terelik.
Ismét
kitapintható a bizánci eredetű egyenlőségtétel támadó és megtámadott között
("extremişti de o parte şi de alta" – a „kétoldali szélsőségesekre”
való demagóg hivatkozás mindmáig a román sajtó bevett taktikája, megj. tőlem,
BZSA, 2017), a bizalmatlansági indítvány szerzője és a védekezésből a
nyilvánossághoz forduló megtámadott között.
Tipikusan
bizánci az a beállítás is, mely szerint az igazi baj a nagy nyilvánosságra
hozatal, nem pedig az elit köreiben történő terjesztés. A párhuzam tökéletes: a
román hatalom szerint, nem a belpolitikai hiányosságok válnak kárára
Romániának, hanem az, hogy egyesek ezeket a tényeket kiteregetik a nagyvilág
elé.
Figyelemre
méltó, hogy jóhiszemű román értelmiségiek tisztábban látnak ez ügyben, mint
egyes magyarul író tollnokok. Gabriel Andreescu, a 22-es (95/11 számában) a
következőket írja: "...zvonurile că Tőkés László ar fi fost un informator
al Securităţii şi discuţiile pe această temă din UDMR. Benedek Nagy, cel care a
făcut-o, ori avea probe, ori nu avea. Din
UDMR trebuia să plece unul ori celălalt. A plecat Benedek, dar sub mirarea,
chiar protestele presei, ale unor organizaţii (AFDPR), ale unor personalităţi,
cărora li se pare normal ca un calomniat să stea alături de calomniator."
Miként Neptun esetében, ezúttal is súlyos felelősség
terhel téged.
Tokay György
meggátolta az azonnali testületi elutasító állásfoglalást.
Poziciódnál fogva, neked módodban állt hibáját
kiigazítani (vagy szándékát keresztezni), egy azonnali és egyértelmű elnöki állásfoglalással.
Mert
gondolkozzunk csak:
Egy RMDSz-képviselő a frakció elé visz egy
bizalmatlansági indítványt Tőkés László ellen, amelyben őt
"megtévelyedettnek, árulónak, szekusnak, hűtlen kezelőnek, gátlástalan
puhánynak" nevezi.
- Hány perc kell egy épeszű embernek
ahhoz, hogy rájöjjön: az állítások hazugok, az indítvány képtelen?
- Kell ennél egyértelműbb politikai
helyzet?
- Mivel magyarázható, hogy ebben az
egyértelmű és létfontosságú kérdésben mind a mai napig nem született hivatalos
Szövetségi Elnöki állásfoglalás?
Tizennégy képviselő, egy szenátor, két ügyvezető alelnök,
területi elnökök, összesen huszonkilenc RMDSz-tisztségviselő kért fel az alábbi
levélben azonnali állásfoglalásra:
Tisztelt Elnök Úr!
Nagy Benedek parlamenti képviselő "Mind nem vagyunk
bűnösök" című, 1994. december 20.-i keltezésű írása tárgyában keresünk
meg.
Álláspontunk szerint az írás újabb eszköze a Tőkés László
elleni politikai lejáratási hadjáratnak és megfogalmazott szándékai szerint
nyíltan az RMDSz tiszteletbeli elnökének eltávolítását kezdeményezi
Szövetségünk éléről. Úgy gondoljuk, hogy valamennyi tiszta szándékú politikai
tényezőnknek, talán még Nagy Bnenedek parlamenti képviselőnek is, tudatában
kell lennie, hogy írása olyan indulatokat gerjeszt a szövetségi képviseletekben,
amelyek a romániai magyarság és annak politikai-érdekvédelmi elitje megosztását
célzó szándékokat segítik.
Meggyőződésünk, hogy ebben a kétes hangulatú és
bizonytalankodó helyzetben a legkevesebb az, hogy a Szövetség felelős
tisztségviselői megfogalmazzák ezzel kapcsolatos, a nyílt, testületi
állásfoglalást segítő, egyértelmű álláspontjukat. Ezt olyan erkölcsi,
politikai-etikai kötelezettségnek
tartjuk, amely számunkra, további cselekvő kezdeményezéseink tartalmára
meghatározó lehet.
Úgy véljük, hogy aki, akár hallgatással is, egyetért Nagy
Benedekkel, az hasonló célokat, tehát Tőkés László tiszteletbeli elnökünk
eltávolítását és a romániai magyarság, annak vezető politikai elitje
megosztását követi.
Tisztelettel várjuk álláspontod ismertetését ebben a
tárgyban.
Aláírások
Bukarest - Csíkszereda - Temesvár, 1994 december 29-30.
A 29 RMDSz-tisztségviselő felszólításának figyelmen kívül
hagyása arrogáns, sértő gesztus és az elkövetkezendőkben politikai hibának
bizonyult.
Mert íme:
állásfoglalás helyett, összehívtad az Operatív Tanácsot, amely az ügyet az
Etikai Bizottság elé küldte, az Etikai Bizottság az SzKT elé, fellebbezés útján
végül is sikerült az amúgy sem kellőképpen előkészített Kongresszust ezzel a
feszültséggerjesztő témával is megterhelni. És mindez alkalmat adott a román és
a hatalom-orientált magyar nyelvű sajtóapparátusnak a fent vázolt félrevezető
propaganda kifejtésére.
Kollektív döntések mögé bújtál akkor, amikor egymagad
kellett volna, hogy döntsél.
(Atlanta
esetében viszont fordítva hibáztál - lásd 5.)
Elnökként
neked kellett vona szólnod és lépned, mert súlyos dolog történt. Olyan, ami a
román-magyar politikai együtt- vagy különhaladás mikéntjét illeti.
Az erdélyi magyarság román többségi társadalommal él
együtt. Ez szükségessé teszi az együttműködést és együtthaladást az élet
megannyi területén.
A kölcsönös
érdeket szolgáló, önazonosságunkat és gyarapodásunkat nem veszélyeztető
együttműködés a KOOPERÁCIÓ.
A kooperáció
az együttműködés pozitív dimenziója.
Jelen helyzetünkben a politikában a kooperáció leginkább
a demokratikus struktúrák és algoritmusok kiépítésében vagy nemzeti közösségünk
ügyes-bajos dolgainak politikai szintű megoldásában képzelhető el.
Másrészt, a román politikum Trianon óta, politikai
rendszertől és kormányzó pártoktól függetlenül, az erdélyi magyarság
felszámolására, eltüntetésére törekszik - ennek érdekében mindenkoron
igyekezett a többségi etnosz uralmát a nemzeti kisebbségek fölött biztosítani
(= etnokrácia).
A
felszámolásunkat vagy elnyomatásunkat célzó politikai szándékhoz alkalmazkodó
erdélyi magyar politikai magatartás a KOLLABORÁCIÓ.
A
kollaboráció az együttműködés negatív dimenziója.
A kollaborációnak minősülő cselekedetek politikai kiértékelésében teljességgel
másodlagos szempont, hogy a cselekvő (személy vagy csoport) saját
kezdeményezésből, a hatalom érdekével azonos irányú önérdekből vagy mások által
meggyőzve, esetleg felbérelve, zsoldosként működik. (A különbségtétel inkább az
etikai kiértékelés tárgyát
képezheti)
Előfordulhat, hogy, a román fél közvetett akaratától
függetlenül, létezik olyan erdélyi magyar egyéni vagy csoportérdek, melynek
érvényesítése a román etnokrata igyekezettel egyirányú - azzal konvergens.
A
KOLLABORÁNS KONVERGENCIA a kollaboráció azon esete, amikor a magyar közérdekkel
ellentétes, egyéni vagy csoportérdek ölt testet politikai cselekedet
formájában, úgy, hogy az a román etnokrata igyekezetet szolgálja.
Tőkés László az
emlékezetes 89 nyarán sugárzott Panoráma interjú óta közismert úttörője az
erdélyi magyar szabadságjogokért és a békés gyarapodásért folytatott
küzdelmünknek.
A Kolozsvári Nyilatkozat a közös cél integráló erejével
nemzeti közösségünkön belül építi azt az egységet, amelyet az elnyomás abroncsa
kívülről tart össze, ideig-óráig.
- A politikánkat azóta is
meghatározó Nyilatkozat mindenek előtt Tőkés László határozott fellépésének és
meggyőző retorikájának köszönhető.
- Az erőltetett románosítás tényére
sokkoló hatású kijelentésével irányította rá a világközvélemény figyelmét.
Azóta a "bizonyos fajtájú etnikai tisztogatás" kifejezés közszájon
forog.
- Tőkés László nevéhez fűződik a
román - magyar kerekasztal tárgyalások immár öt éve megfogalmazott politikai
ajánlata, amelyet két RMDSz-kongresszus is megerősített.
- Ökumenikus és interetnikus
közeledési akciók sora fémjelzi a református püspök és magyar politikus ötéves
pályafutását.
Erdélyi magyar közösségünk fennmaradása és gyarapodása
egy magasabb szabadságfok kivívásának függvénye. A szabadság-politika alfája a
valós tényfeltárás, esetünkben a puszta igazság megismertetése minél tágabb
körökben.
- A hangsúlyozottan értékorientált,
ugyanakkor kiemelkedő nemzetközi presztízzsel rendelkező politikus mindeddig
hatékonyan hirdette világszerte a sorsunkat jellemző tényeket.
Fentiek miatt Tőkés László hitelének rontása elsőrendű
célja és igyekezete az 1989 utáni román etnokrata politikumnak.
A román fél
Tőkés László image-ének lebontását annyira fontosnak tartja, hogy immáron
ideológiától függetlenül, egységesen lép fel ezirányban. Az RMDSz tiszteletbeli
elnökének lejáratását konszenzusban nemzeti ügyként kezeli a kormánykoalíció,
valamint a magát demokratikusnak nevező ellenzék nagyobb része. Tökéletesen
működik a pártok feletti összekacsintás (azon kevesek, akikben győz az
igazságérzet - periferizálásra ítéltetnek saját köreikben).
Mindezeket
szem előtt kell tartani, amikor az 1994. december 20.-i, Tőkés László
leváltását célzó akció politikai kiértékelését végezzük:
a) A
likvidációs szándék nem összeegyeztethető az erdélyi magyarság érdekeivel.
b) A tiszteletbeli elnök eltávolítása érdeke viszont a vele szemben álló erdélyi
magyar politikusoknak, érdeke a "kénytelen-kelletlen autonomistáknak”,
érdeke azoknak, akiknek kényelmesebb a román hatalom által adott lehetőségek
közt politizálni és nem ezen keretek bővítésén fáradozni.
c) Tőkés
László eltávolítása az RMDSz éléről megegyezik a román etnokrácia céljával.
Tehát az 1994. december 20.-i akció klasszikus példája a
kollaboráns konvergenciának.
Te, a
szövetség elnöke a mai napig elmulasztottál erre rámutatni.
A
szőnyeg-alá sepert etikátlanság csüggeszt, demotivál.
A
nem-feltárt kollaboráció bomlaszt, rombol.
Álláspontod
ködös és ezáltal társadalomlélektanilag káros.
Hasonló
konfúz viszonyulás jellemző az "egyensúly-politikádra”.
3. "Egyensúly"-politika
A munkát mennyiségi és minőségi mutatók jellemzik.
A munka
társadalmi értékét (a szükségdetermináltság miatt) általában annak hatékonysága (ami viszont esélyhez, emiatt többek
közt szerencséhez is kötött) határozza
meg.
A politikai
munka - hasonlóan a nevelői, vagy hitoktatói munkához -
kivétel: társadalmi értékét elsődlegesen
nem annyira a hatékonysága, mint inkább irányultsága adja (a rossz irányba
kifejtett politikai munka mennél hatékonyabb, annál nagyobb kárt eredményez).
Ezért egy képviselő munkájában mennél inkább dominál a politikai dimenzió,
annál fontosabb felbecsülni a munka politikai irányultságát.
Ez utóbbi talán gondot okoz neutrális erőterekben
(bejáratott demokráciák adminisztrálásában), de sokkal egyszerűbb oly
erőteljesen polarizált politikai erőtérben, mint amelyben a
szabadság-politikusok (autonomisták) ténykednek, hiszen az elnyomók és
elnyomottak közötti viszony a döntések és értékelések egész sorát egyértelművé
teszi.
Példaként:
hamis és ártalmas egyensúlyozni tenni akarók és kerékkötők közt (azon
agrármérnök doktor és azon jogász között, akik közül előbbi fáradtságos
munkával kidolgoz egyedül egy csapatmunkát igénylő statútum-tervezetet, míg
utóbbi (szakértő) az "amatőr" munkáját cinikusan hátradőlve szemléli,
majd kaján módon szakszerűtlennek nyilvánítja a végeredményt.)
Az elnök
pontosan ilyen esetekben kell, hogy az igazság és helyes politikai irányultság
pártján legyen, nem pedig helyes és helytelen között ködösítő mérlegelésbe
bocsátkozzon, netán "áthidaló" álláspontra helyezkedjen.
4.Külpolitika
A III. Kongresszus óta Te lettél az RMDSz
külpolitikájának fő irányítója. Javadra szól, hogy nem folytattad a Domokos
Géza által gyakorolt külpolitikai passzivitást, hanem Szőcs Géza munkáját (EDU,
FUEV csatlakozás) folytatva elősegítetted az RMDSz további nemzetközi
integrálódását (UNPO), ami által szövetségünk hatékonyabban képviselheti az
erdélyi magyarság ügyét.
Elkészült
azon dokumentumok egy része, amelyek helyzetünket ismertetik. Sajnos
mindezidáig nem került sajtó alá sérelmeink fehérkönyve.
Az RMDSz
igyekezett az ország átalakításában vállalt demokratizáló és modernizációs
szerepünket valósághűen tudatosítani a világban.
Köztudottá
vált, hogy az RMDSz (az általa képviselt nemzeti közösség önazonosságát
veszélyeztető problémakomplexum megoldásaként) háromszintű autonómiát követel.
Autonómia-igényünk nemzetközi szinten való kezelése (jelen helyzetünkben) annak
függvénye is, hogy mennyire sikerült jogi kódolása.
Téged (mint szövetségi elnök) terhel a felelősség azért,
hogy nem jöttek létre a három szintű autonómiát jogi formában rögzítő
autonómia-statutumok. Megfelelő eréllyel
kellett volna a statutumok kidolgozásához szükséges belső politikai tisztázási
folyamatokat keresztülvinni.
Külpolitikai
tevékenységünket taktikai síkon az esetlegesség jellemzi. A reagálás sokkal
inkább, mint a kezdeményezés.
Hiányolom külpolitikánkban a célországok és szervezetek
kitapintható hierarchizálását - ez lehetővé tenné
a rendelkezésre álló külképviseletet ellátó politikusállomány súlypontos (és
ezáltal hatékony) bevetését. Mindemellett, a "radikálisnak” tituláltak
periferizálása miatt, a potenciális állomány egy része nem kellőképpen
kihasznált.
Jellemző az
is, hogy a tiszteletbeli elnök, akit a III. Kongresszus képviseleti joggal
ruházott fel, mindezidáig nem rendelkezik az e tisztség hatékony betöltéséhez
szükséges (RMDSz-kasszából fenntartott) szaktanácsadói hivatallal (sőt,
egyetlen hivatalnokkal sem!) - ez a hiányosság nagy mértékben nehezíti
szervesebb részvételét külpolitikánkban.
5. Atlanta
Habár Te az Atlanta-tervről
már hónapokkal korábban tudtál, elmulasztottad a döntést az SzKT vagy egy
(mindezidáig hiányzó, döntőképes - nem pusztán konzultatív) külpolitikai
szaktestületre bízni. Halogattad a döntést, majd kvázi fait-accompli helyzetben
Operatív Tanácsot (válságstábot!) hívtál össze, amelyen a tiszteletbeli elnököt
- a Nagy Benedek-botrány kellős közepében - kényszerhelyzetbe hoztad: ha jobb
belátása ellenére részt vesz az atlantai tárgyaláson, akkor alkalmat nyújt a
trió igaztalan rehabilitálására, ha nem, hát "rábizonyítják" azt a
hazug (román) propaganda-tételt, mely szerint Tőkés László a román-magyar
tárgyalások ellenzője.
Atlanta, a
mi szempontunkból rendkívül kétséges eredményeket hozott.
(Talán
egyetlen pozitív mozzanata van: hogy meg lehetett ismételni Tőkés László
kerekasztal-indítványát.)
6.Autonómia
Autonómiánk
kiépítése két szinten zajlik: az egyik a román törvényes keret megfelelő
bővítésére irányul (parlament, külpolitika), a másik a létező keretek
kihasználására.
A már létező
lehetőségek kiaknázása és bármely a nemzeti közösségünket egészében érintő
építkezés illetve hatékony érdekképviselet előfeltétele és alapja azon erdélyi
magyarok számbavétele és jegyzése, akik magyarságukat vállalva, igényt tartanak
arra, hogy éljenek önrendelkezési jogukkal.
A
programunkban "általánosított tagnyilvántartás" néven kódolt jegyzés
célja egy dinamikus, nyitott információs bázis (kataszter) felállítása.
A politikai
legitimáción túl, a kataszter a belső választási rendszerünk alapját képezné.
Lehetőség nyílna az autonómiát igénylők társadalmi bemérésére, a magyar
munkaerő helyzetének feltérképezésére, mindez megengedné a sokkal hatékonyabb
politikai és mindenek előtt gazdasági érdekvédelmet.
Az RMDSz legsúlyosabb mulasztása, hogy nem készült el a
kataszterünk, a brassói kongresszus határozatának megfelelően.
Ezért a
felelősség téged és az Ügyvezető Elnökséget terheli.
A tanügyi
törvény ügyében lezajlott sikeres aláírásgyűjtés semmissé teszi mindazokat a
fenntartásokat (kifogásokat), melyek a regisztráció keresztülvihetőségét
kétségbe vonták.
A pénz
hiányára sem lehet hivatkozni, hiszen százezer márkás nagyságrendben állt
rendelkezésre - de elkelt, olyan, minden bizonnyal hasznos, de nem
létfontosságú beruházásokra, mint a Vásárhelyen berendezett külön Szövetségi
Elnöki irodaház, valamint a már meglévő szenátori Dacia és szövetségi elnöki
Volvo mellé egy további nyugati luxusautó (Ford Mondeo), kizárólag a szövetségi
elnök használatára.
Megengedhetetlenül megkésett a belső választási
törvényünk kidolgozása is. Hasonlóan az
autonómia-statútumokhoz, a választási törvénytervezet kidolgozása sem egy
maroknyi elhivatott politikus társadalmi munkájaként kellett volna, hogy
elkészüljön, hanem az erre a célra üzemeltetett (fizetett) ÜE-főosztály
kötelessége volt. Az ott folyó obstrukció láttán, idejekorán meg kellett volna
tenni a szükséges személyi változtatásokat. A választási törvény (hasonlóan az
autonómia-statútumokhoz), olyan elemeket tartalmaz, amelyek politikai
egyeztetés tárgyát képezik. Tisztednél fogva, elsősorban rajtad múlott, hogy a
szervezet politikai egyeztető fóruma, az SzKT idejekorán nekilásson ennek a
vitának is.
Ha Te Neptun és az 1994. december 20.-i puccs-kísérlet
ügyében elvszerűen, tárgyilagosan és határozottan lépsz, akkor legalább két
SzKT-ülést és rengeteg szellemi energiát a szövetség és ügyünk számára
létfontosságú témák megvitatására fordíthattunk volna. Ha ez nem bizonyult volna elégnek, akkor megfelelő számú
rendkívüli gyűlésre kellett volna módot ejteni. Mindezekre ismételten és
idejében utaltam, szóban és írásban, abban a reményben, hogy a kellő lépéseket
megteszed. Nem tetted.
Meghirdetted, de nem mutattad be az új kül- és
belpolitikai stratégiánkat. Gazdasági stratégiánk még csak szóba sem került. A
program legfontosabb pontjait (kataszter, autonómia-statutumok, választási
törvény) említett okok miatt nem tartottuk be, illetve ami létrejött, arra nem
építhetünk nyugodt szívvel közösségünknek jövőt.
Felkérlek,
gondold végig, hogy mennyire feleltél meg a veled szemben támasztott
elvárásoknak és vond le a szükséges következtetéseket.
Borbély
Imre
Hargita megyei
képviselő
Temesvár,
1995. május 1.
