Napjainkban azzal
támadja a Jobbik Orbán Viktort, hogy beengedi a migránsokat, annak ürügyén,
hogy a magyar miniszterelnök tett egy taktikai engedményt a DNS vizsgálatot
vállaló fiatalkorú jövevények esetére vonatkozóan.
Mi több, arról beszél a
Jobbik hivatalos közleménye, hogy 180 fokos fordulatot tett volna a kormány a
migránsügyben, ami szemen szedett hazugság, nyilvánvaló, hogy a kormány elsődleges
célja továbbiakban is az ország megvédése a honvágyból bűnöző szomáliaiaktól és
(a kanadai ügyészség szerint) az áldozat empátiájára szoruló, a nemi erőszakot
sportból, természetes gesztusként elkövető, a gaztettet eseteként a világhálón
közvetítő muszlimoktól. Ha nem így lenne, nem épített volna a kormány második
kerítést, hanem lebontaná az elsőt, az lenne 180 fokos fordulat.
A Jobbik könnyen
rágalmazhat, nincs kormányon s egyhamar nem is lesz.
Borbély Imre, aki pontosan
látta a Fidesz hibáit, hiszen egyike volt a Magyarok Világszövetsége vezetőinek,
midőn Orbánék 2000. december elején megvonták minden érdemi ok nélkül a kiemelten
közhasznú szervezet 200 millió forintos állami támogatását, 2013-ban egyértelműen
helyeselte a második Orbán kormány politikájának alapvonalait (Alapvonalait,
mondom, az ellenséges sajtó és a nemzetellenes szerzők busás anyagi támogatását
például egyáltalán nem helyeselte, mint ahogy azt sem, hogy egyetlen nemzeti történelmi
filmeposz sem készült 2010 óta, pedig lett volna rá pénz és ember is).
2015 után pedig, midőn
érzékelni lehetett, hogy európai szinten nincs még egy politikus, aki a migránskérdés
mögötteseit olyan tisztán látná, mint Orbán, aki ebben az ügyben ráadásul tett
is, komolyan fontolgatta, hogy 2018-ban, kifejezetten ezért, a Fideszre
voksoljon. E fontolgatás a Jobbiknak a 2016 őszi népszavazás, majd az alkotmánymódosítás
ügyében elkövetett nemzetárulása után egyértelmű szándékká izmosodott. A sors
közbeszólt, a szándék valóságba ültetésére nem kerülhetett már sor.
Hadd álljon itt Borbély Imre
néhány gondolata az Európai Unióról, Orbán Viktorról és a nemzetközi
háttérhatalom Európát érintő terveiről.
A szöveg részlet a
2013-ban Tóth Károly Antal által készített életműinterjúból, melyen Borbély
Imre haláláig dolgozott, újabb és újabb gondolatokat illesztve a szövegbe.
(Okos Mártonnal, az 1988-ban Juhos Gáborral Párizsig gyalogló hazafival 2006. november 4.-én a Szabadság téren. Fotó: BZSA)
A kérdésben benne
foglaltatik, hogy az Európai Unió a valóság ismerete nélkül kéri számon
Magyarországtól a demokratizmus hiányát. Az Európai Unió akkora apparátussal
rendelkezik, hogy nincs olyan dolog, amiről a vezetők, ha akarnak, akkor ne
tudnának. Ha szemmel láthatóan a dolgok ismerete nélkül beszélnek, ezt azért
teszik, mert nem érdekli őket a dolgok valódi állása, hanem mert valamit
mondani akarnak, az igazságtól függetlenül.
TKA: Vagy elérni akarnak valamit.
BI: Így van. Ami az utóbbi években Magyarországgal történik tulajdonképpen
nem más, mint politikai mobbing. Ennek egyetlen kitapintható oka az, hogy Orbán
Viktor kormánya szembeszegül a nyugati pénzszivattyúk zavartalan működésének
igényével (Bogár László találó megfogalmazása). Megadóztatja a bankokat, adózásra
kényszeríti a multikat, csökkenti az ország energiaügyi kiszolgáltatottságát,
irányt mutat a „migránsválság” kezelésére, és ezzel egyértelműen szembe megy a
háttérhatalom érdekeivel. A háttérhatalomnak gondja és módja van arra, hogy a
saját érdekeit képviselő brüsszeli adminisztrációt mozgósítsa a „bűnös” ellen.
Ez priméren gazdasági érdek. De van egy ideológiai érdek is, ami ugyancsak a
háttérhatalom gazdasági érdekére vezethető vissza: az Európai Uniónak az
egyetlen kitapintható ideológiája a hagyományellenesség, azon belül a
keresztény- és nemzet-ellenesség, ezzel párhuzamosan a multikulturalitásnak
hazudott homogenizálás. Mert a tényleges multikulturalitást nem a „több
Európa”, nem az Európai Egyesült Államok, a kontinensszintű föderalizálás
teremti meg és tartja fenn, hanem a „nemzetek Európája” felfogás. A kultúra
fejlődési kerete a nemzeti társadalom és annak állama, az egyes kultúrák
fennmaradásának s így a multikulturalitásnak záloga pedig a nemzeti
önrendelkezés és nemzeti szuverenitás, a globalista kultúr-homogenizációnak
való ellenállás. El akarják törölni a nemzet fogalmát, a nemzeti értékeket, a
nemzetet, mint olyat az európai közgondolkodásból. Ez az EU fő kitapintható
célkitűzése. Ezt ki is jelentették. Ez a Jean Monnet-féle út, egy párizsi, nem
francia származású emberé, aki bankárrá lett Amerikában, és visszajött Európába
ezekkel az „idealisztikus” elképzelésekkel. Ha lehet olvasztótégely Amerika,
miért nem lehet olvasztótégely Európa is.
TKA: Mindenki tudja, hogy az „amerikai
olvasztótégely” nem olvasztótégely.
BI: Persze. De ő ezzel jött vissza, és ez az ő álma. Ebben
partnere volt Kalergi gróf is. Teljes nevén Richard Coudenhove-Kalergi, aki egy
nagyon régi arisztokrata család sarja volt, s a húszas években élte szellemi
fénykorát. Ő a páneurópai eszme megfogalmazója volt. A „Praktische Idealismus” című
1925-ben megjelent könyvében le is írja azt, hogy mi az ő jövőképe Európával
kapcsolatban. Szerinte az európai népek össze fognak keveredni, és
végeredményben az európai faj egy sötétebb bőrű fajjá változik. De addig is
fontos lesz végigkísérni akarati és vezetői szinten ezt a folyamatot, és
segíteni. Persze senki se gondolhatja naivan, hogy könnyű lesz majd az egyesült
európai federáció élén egy franciát elképzelni úgy, hogy az elfogadjon egy
német hadügyminisztert. Vagy hogy egy német elfogadjon egy francia
miniszterelnököt. Ezért az Úristennek hálát kell adni, hogy lehetővé teszi új
nemzetközi arisztokrácia színrelépését. És szinte adott már az az
intellektuálisan fölkészült, anyagilag jól szituált nemzet és közeg, amely
minden nemzeten belül feltalálható. A zsidókra gondol, a zsidókról szól
Coudenhove-Kalergi, akik majd az eljövendő egyesült Európánaka tudás- és
akarat-elitjét, politikai elitjét fogják adni és közülük verbuválódnak majd
azok a miniszterek és miniszterelnökök, akiket mindenki elfogadhat.
Ezzel a Monnet-Kalergi-féle elképzeléssel szemben állt de Gaulle véleménye,
aki azt mondta, szó sem lehet erről, a „grande
nation” ezt soha nem fogja elfogadni. Szerinte – és ebben csak
egyetérthetünk vele - Európa nemzetekből áll, úgy jött létre, nemzetekből,
melyeknek évszázadokra visszatekintő szervesen kialakult kultúrája van, és csak
a nemzetek egységét lehet elképzelni Európa földjén.
Azóta az Európai Unió a
Monnet-Kalergi féle útra lépett, a mesterségesen gerjesztett krízist arra
használja fel, amire normálisan a külső katonai fenyegetettséget szokták
felhasználni azok, akik egységet akarnak kovácsolni. Az utóbbi idők gazdasági
válsága kapóra jött, hogy a háttérhatalom pénzszivattyúi még több pénzt
tudjanak „kivenni” az amúgy túl gazdaggá és túl önállóvá váló Európából, de a
világ egyéb tájairól is. Lehet, hogy a plusz pénzre a Kína elleni fegyverkezés
miatt van szükség. Mindenesetre sok elemző mondja, hogy a gazdasági válságnak
nevezett jelenség-együttest mesterségesen hozták létre. Ezt Brüsszel arra
használta föl, hogy egy további nagy lépést tegyen a Monnet és a Coudenhove-Kalergi
által kijelölt úton a federáció felé. Merkel német kancellár állandóan,
mantraszerűen ismétli: „Wir brauchen mehr
Europa”, vagyis több Európára van szükség. Ez azt jelenti, hogy federáció
kell. Ugyancsak ő egységes európai adórendszert akar bevezetni, ami egy
képtelenség, ha belegondolunk. Ezzel teljesen tönkretenné a kis nemzeteket
nemzeti mivoltukban.
A Kalergi-terv
megvalósítása azzal indult, hogy amerikai nyomásra az ötvenes évek végétől
lehetővé tették a török vendégmunkások tömeges alkalmazását Németországban.
Máig élő mítosz, hogy azért volt erre szükség, mert egyes ágazatokban való
tevékenykedés, amit a köznép „aljamunkának” nevez, a németeknek derogált volna.
A valóság ezzel szemben az, hogy a német munkamorál biztosította volna a
társadalom és az állam teljes vertikumának a működését. Németország „kulturális
színesítése”, a muszlimok tömeges betelepítése, párhuzamosan a
multikulturalitás hazug jelszavának propagálásával az ország német jellegének
fellazításának s végső soron tönkretételének céljával történt. 1975-től
megkezdődött kontinentális szinten az idegen és asszimilálhatatlan tömegek
európai betelepítése. E folyamat eredményeképpen oda jutottunk, miként azt
Pokol Béla szociológus professzor leírja az „Európa végnapjai” című könyvében,
hogy ötven éves távlatban a muszlim többségű bevándorlók mindenképpen többségbe
kerülnek. A globális háttérhatalom berkeiben mégis arra jutottak, hogy ezt a
folyamatot felgyorsítják. Erről szól a migránsválságnak nevezett tudatos és
tervszerű támadás Európa ellen. Ezzel a politikával megy szembe Orbán Viktor.
Nem csoda, hogy a torkának esnek.
No comments:
Post a Comment