GYARAPODÓ MAGYARSÁG - TÁMPONTOK EGY DINAMIKUS MAGYAR PARADIGMÁHOZ.

A határokon átívelő magyar integráció gondolata ismereteim szerint először a Magyarok Világszövetségének égisze alatt, több civil szervezet (Interconfessio Társaság, Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör, Vörösmarty Társaság, valamint a Vajdasági Magyar Mûvelôdési Szövetség) által kezdeményezett 1994-1996-os konferenciasorozat keretén belül nyert megfogalmazást. A konferenciasorozat fontosabb előadásait gyűjtötte egybe a “Magyar jövőkép - egy minőségi magyar paradigma” című kiadvány. (szerk.: Borbély Zsolt Attila – Péntek Imre, kiadta az MVSZ és a Vörösmarty Társaság, 1996, Székesfehérvár. Hadd álljon itt a szerzőknek egy gyors felsorolása, a tartalomjegyzék sorrendje szerint: Tőkés László, Markó Béla, Balázs Sándor, Borbély Imre, Pozsgay Imre, Gál Kinga, Hódi Sándor, Kovács Miklós, Szentiványi Ágnes, Tőkéczki László, Ferencz I. Szabolcs, Duray Miklós, Halzl József, Havas Miklós, Hegedüs Lóránt, Sógor Csaba, Németh Zsolt, Kolumbán Gábor, Szőcs Géza, Sebestyén István, Tóth Zoltán József, Varga Domokos György, Lázár Imre, Lovas István, Pokol Béla, Vass Csaba, Ankerl Géza, B. Szabó Péter, Patrubány Miklós.)

Akkor a végkövetkeztetés, melyben az erdélyi, felvidéki, vajdasági, anyaországi, valamint a nyugati résztvevők egyetérteni látszottak, az volt, hogy az elszakított nemzetrészek létre kellene hozzák a maguk általános és egyenlő választójogon alapuló, közvetlen és titkos szavazáson megválasztott "belső" parlamentjüket, majd e parlamentek delegálhatnák képviselőiket egy majdan megalakuló magyar felsőházba. Ez lett volna a Kárpát-medencei magyarságot összefogó egységes magyar nemzetállam jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő "alma-modellje" helyett a realitásokat figyelembe vevő szőlő-modell, melyben a külön-külön nagyfokú önállósággal rendelkező magyar nemzetrészek szőlőszemeit egybekapcsolja az összetartozás és közös sorsalakítás akaratának, illetve intézményrendszerének kocsánya.

Ha nem is pont ilymódon, de valami hasonló modell alakult ki a magyar állampolgárság kiterjesztésével valamint a határok feletti nemzeti intézmények életrehívásával. Az autonómia egyelőre még várat magára.

Hadd álljon itt Borbély Imre 1995-ös dolgozata egy kívánatos magyar paradigmáról. Hogy mi is lenne egy “magyar paradigma”, arra egy kisebb szellemi kalanddal felérő, komoly elméleti megalapozottságú tanulmány adja meg a választ. A szöveg megjelent az említett köteten kívül a Demokrata című hetilap hasábjain is.

(BZSA)

GYARAPODÓ MAGYARSÁG

TÁMPONTOK EGY DINAMIKUS MAGYAR PARADIGMÁHOZ.

                           Egy gyarapodás- és tudásközpontú létmodell vázlata

Borbély Imre

1. Fogalmi keret.

1.1. Gyarapodás

Minden populáció elemi tendenciája a gyarapodás.

A véges, változó és más populációk által is benépesített világban, a gyarapodás alapvető feltétele az adaptáció-készség, szükségszerű kísérőjelensége a konkurrenciaharc.

A természetben egyaránt előfordulnak nyílt és többé-kevébbé zárt, strukturált populációk (nyáj, falka, rovartársadalmak).

1.2. Egyéni és csoportérdek

Az ember közösségi lény. Fejlődéstörténetileg az emberi faj, létrejötte óta, kvázi-zárt populációkban, társadalmakban él (nemzetség, törzs, nép, nemzet).

Az ember esetében, a gyarapodás fogalma bővül, magába foglalja az egyének és a közösség biológiai, gazdasági és kulturális gyarapodását. A gyarapodási tendencia tudatos (és alapvető) egyéni és kollektív érdekként, illetve igyekezetként jelenik meg. Más biológiai populációktól eltérően, az ember képes a biológiai gyarapodást a másik két dimenzió (gazdasági és kulturális) érdekében háttérbe szorítani.

A gyarapodási igyekezet az individuális és társadalmi tevékenységre hatékonyság-növelő erőként hat. E hatékonyság-növelés jegyében az emberi társadalmakban nagyon korán létrejött és máig is jellemző az egyének közti szerepmegosztás.

A funkció-megosztás feltétele, hogy mind saját maga a funkció, mind pedig a leosztása, tehát a létrejött rend, struktúra, társadalmi léptékű elfogadottságnak örvendjen.

Ahhoz, hogy az így kialakult rend stabilizálódjon, szükségszerűen megjelent az irányításra és a rendfenntartásra szakosodott individuum, illetve réteg. Ennek a rétegnek módjában áll akaratát mások felett érvényesíteni, hatalma van.

1.3. Hatalom

Az akarat-átvitel képessége a hatalom.

Az akarat-átvitel negatív és pozitív motiválás vagy ismeretközvetítés útján történhet.

A negatív motiválás szükségletek és vágyak nem-teljesítése; pszichikai és fizikai kényszer. Alkalmazásának feltétele a nyers erőtöbblet, illetve a nyers erő alkalmazásának lehetősége.

A pozitív motiválás jobbára a reménykeltés és jutalmazás. Alkalmazásuk előfeltétele legtöbb esetben a gazdagság.

Az ismeretközvetítés feltétele a tudástöbblet.

A tudástöbblet negatív felhasználása a manipuláció, mely valótlanságok, részigazságok közvetítésésével és pszichológiai módszerek alkalmazásával történik.

A tudástöbblet pozitív felhasználása a tényfeltárás és a meggyőzés.

Az akarat-átvitel három eszköze a nyers erő, az anyagi javak, valamint a tudás.

A hatalom e három megjelenési formája konvertálható, valamint egymást kiegészítően is felhasználható.

A nyers erőt (az akarat-átvitel céljával) kizárólag büntetésre lehet felhasználni, ezért rugalmatlan.

Az anyagi javakat egyaránt lehet pozitív motivációként, valamint nyers erőre konvertálva negatív módon használni - tehát rugalmasabb a nyers erőnél.

A tudást fel lehet használni a nyers erő és az anyagi javak alkalmazásának hatékonyság-növelő kiegészítőjeként is, de lehet meggyőzésre is használni. A tudás a hatalomgyakorlás legrugalmasabb megjelenési formája. Ezért a legalkalmasabb a kooperatív és komplementer konfliktus feloldásra.

Mind a társadalmakon belüli csoportok közötti, mind pedig a társadalmak közötti konkurrenciaharc tétje a hatalomtöbblet, amely a csoport gyarapodásának előnyhelyzetet hivatott biztosítani.

1.4. A hatalmi elit és a társadalom fejlődési módja

A társadalom irányítását, valamint rendfenntartását ellátó réteg - a hatalmi elit - saját gyarapodása érdekében, egyrészt a társadalmon belüli hatalomtöbbletét kell, hogy megőrizze (növelje), másrészt az egész társadalmat a jobb (vagy legalábbis állandó) gyarapodási esélyekkel kecsegtető irányba kell, hogy vezesse.

Dinamikus, fejlődő, expanzív társadalmak esetében az irányítás feltétele az elit által kitűzőtt és felvállalt s az adott társadalom releváns többsége által elfogadott cél (pl. migráció, gyarmatosítás, területi terjeszkedés, gazdasági fölény megszerzése egy bizonyos régióban, kultúrhegemonista törekvés).

Statikus társadalmak esetében a hatalmi elit célja  a fennálló helyzet, a status quo megőrzése, funkciója puszta adminisztrációra szorítkozik. Történelmi tapasztalat szerint a statikus állapot az expanzió-képtelenség tünete. A konkurrens dinamikus társadalmakhoz viszonyítva, a statikus állapot egyenlő a regresszióval.

1.5. A társadalom paradigmája (lét-modellje)

Egy társadalom  szembe kell nézzen a belső folyamatokból, valamint a természettel és konkurrens társadalmakkal való kölcsönhatásokból fakadó problémákkal.

Egy társadalom annál jobban működik, mennél jobbak a probléma-felismerő és megoldó algoritmusai.

A társadalom rendje, struktúrája, valamint a probléma-feltáró és -megoldó algoritmusainak kvázi-általánosan elfogadott összessége képezi e társadalom paradigmáját.

A paradigma fogalmát Thomas S. Kuhn sikerrel vezette be a tudományfilozófiába és a tudománytörténet vizsgálódási területére. A létező párhuzamok, valamint a fogalomtisztázás haszna indokolja e kategória társadalom-fejlődéstörténeti használatát.

1.5.1. Paradigmális állapot

(Konszenzuális lét-modell alapján működő társadalom állapota)

Ha egy társadalom elfogadja önnön belső rendjét és rendszerezett módszerei alkalmasak a közösségi és egyéni szinten fellépő problémák folyamatos megoldására, akkor e társadalom paradigmális állapotban van.

A paradigmális állapotra a stabilitás, a gazdasági és kulturális virágzás jellemző.

Történelmi tapasztalat, hogy a célirányos, dinamikus társadalmi paradigmák esetében, a pozitív jellemzők hangsúlyosabbak, mint a statikus (céltalan) paradigmális állapotban.

1.5.2. Pre-paradigmális állapot

(Konszenzuális lét-modell kialakulását megelőző állapot)

Abban az esetben, ha külső vagy belső feltétel-módosulás vagy a közfelfogás változásából fakadó problémák leküzdésére az elfogadott rend és/vagy algoritmusrendszer alkalmatlannak bizonyul, megszűnik a paradigmális állapot, a társadalom válságba kerül. Beáll a váltókorszak - a preparadigmális (paradigma előtti) állapot.

Ha a hatalmi elit képes a társadalom paradigmáját sikerrel a megváltozott helyzethez igazítani és társadalmilag elfogadtatni, létrejöhet egy új paradigmális állapot. Az elit átmentette hatalmát.

Abban az esetben, ha a hatalmi elit képtelen a váltásra, akkor egy új elit vállalkozhat rá, mely ugyanakkor átveszi a hatalmat. Ha ilyen nincs, a társadalom elzüllik, esetleg felbomlik.

1.5.3. Meta-paradigmális állapot

(Látszólagos elfogadottságú lét-modellre épülő társadalom állapota)

Ha a reálisan gyakorolt paradigma nem élvezi a társadalom kvázi-egyöntetű elfogadását, és ezért kizárólag a negatív motiválással tartható fenn, akkor e társadalom meta-paradigmális állapotba került.

A meta-paradigmális állapot jellemző vonása a belső feszültség. A meta-paradigmális állapot ezért meta-stabil (csak látszólag stabil).

2. Magyar szempontok

2.1. Helyzetkép

Bár a mesterségesen létrehozott határok több évtízede szétszabdalták a Kárpát-medence kulturális-gazdasági szempontból egységes régióját, a határokon kívül rekedt magyar milliók nem mutatnak hajlandóságot önazonosságuk feladására.

Szlovákia, Románia és Szerbia politikája nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek a magyar kisebbségek hosszútávú megmaradását szavatolnák. Ellenkezőleg, a politikai igyekezet e kisebbségek eltűntetését célozza. Ezen államok a magyar nemzeti közösségeket ellenségként kezelik.

Az azonos cél, az azonos ellenségkép e három országot - legalábbis ebben a kérdésben - közös platformra, informális szövetségbe tereli.

A magyar népcsoportok bármelyikét érő destabilizálás legvalószínűbb következménye egy Magyarországot célzó kivándorlási hullám. Ezért e kérdés megoldása jólfelfogott államérdeke Magyarországnak. Így, közvetett, de objektív módon a Kárpátmedence magyarsága a szétszabdaltság dacára továbbra is egy sorsközösséget alkot.

A magyarság sorskérdése az, hogy a bármilyen akarattól független, a helyzetből kényszerűen fakadó konkurrencia a magyar centrum és a Kárpát-medence földrajzi perem­nemzetei között hogyan fog megoldódni.

2.2. Hatalmi mérleg

Számbeli és környezeti (szállásterület, nyersanyag- és energiaforrások, agrárterület, erdők, turisztikai tájak) szempontból a peremnemzetek döntő előnyben vannak.

A Kárpát-medence peremnemzeteinek nyers (katonai) erőtöbblete Magyarországot katonailag zsarolhatóvá teszi. Nem valószínűsíthető e helyzethátrány megszüntetése a NATO-beli integrálódás által sem. (Lásd a török-görög szembenállást.)

Az utódállamok többségi lakossága szaporodik, míg a magyar etnikum fogy.

A Kárpát-medence összes nemzete egy meta-paradigmális állapotot követően, a rendszerváltás éveiben preparadigmális kort élnek meg. Az utódállamok a klasszikus (mennyiségi) dinamikus, expanzíós paradigma felé tartanak.

A magyarságnak tág értelemben vett kultúrelőnye van szomszédaival szemben:

                        - a munkához való viszonyulás (munkaerkölcs, teljesít­ményorientáltság,                                                                                           elhivatottság).

                        - a jogtudat

                        - az igazságközpontú mentalitás tekintetében.

Az anyaországi magyar társadalom a jelenlegi pre-paradigmális állapotból egy statikus paradigmális állapot felé tart.

A kisebbségbe kényszerült magyar társadalmakra  preparadigmális állapot jellemző.

2.3. Keresztúton

Az egész rendszerváltó régió addig marad preparadigmális állapotban, amíg a gazdaságokban a struktúraváltás meg nem történt és amíg a térségben nem stabilizálódtak a geopolitikai erőterek (nagyhatalmi befolyási zónák, európai integráció).

Ezen időszakban meghozott döntések a fejlődés irányát és mértékét hosszú évtizedekre meghatározzák.

Változatlan trendek mellett - a paradigmális állapot beálltával - az erőviszonyok végérvényesen a periféria javára rögzülnek.

A magyar centrum számára most még adott a lehetőség a váltót egy kedvezőbb fejlődési irányba állítani.

A felgyorsult életritmus korában szinte bármilyen kezdeti előny idővel csak nő.

A Kárpát-medencében a paradigmaváltás konkurrenciaharca 1990-ben kezdődött. Egyelőre a peremnemzetek visszafelé, egy túlhaladott (mennyiségi) expanzív paradigma felé haladnak.

A centrum esélye az, hogy felismerve a globális trendet, a helyes irányba szerveződik.

3. Posztmodern jövő és dinamikus magyar paradigma

          (gyarapodás- és tudásközpontú létmodell)

3.1. Informatikai megatrend

A társadalmi tevékenység a kezdetek óta állandóan nő. Ez a növekedés a történelem folyamán állandó átalakulásra kényszerítette a társadalmakat. Eddig négy termelési mód követte egymást, amely globális méretű paradigma-váltást kényszerített ki: a halász-vadász-gyűjtögető, az agrár, az ipari és az informatikai (posztmodern).

Az ipari termelési mód terjedésével egyidejűleg jöttek létre a nemzetállamok, melyek erősen központosított jellegűek.

Az utóbbi évtizedekben a termelés gyökeres átalakuláson megy keresztül, ami legfőképp az informatika térhódítására vezethető vissza. Az ugrásszerűen megnövekedett információfeldolgozó kapacitás arányos hatékonyságnövekedést eredményezett, ugyanakkor az információ termelése és szimbiózisa a hagyományos termeléssel elsődlegessé vált.

Az informatikai termelési mód elsődlegessé válásának időszakát posztmodern korszaknak nevezik.

Mint termelési mód, az informatikai a klasszikus iparival ellentétben, sokkal kevésbé központosítás-igényes. Mi több, előnyössé válik a termelés decentralizációja.

Az információfeldolgozás egyaránt atomizálódik ("háztáji" computer-munka) és globalizálódik (világot átfogó computer-hálózat). Ennek megfelelően alakul a termelés és pénz világában a hatalom-megosztás is.

A gyökeresen változó termelési mód előbb-utóbb mindenütt paradigma-váltást fog kikényszeríteni. Ez többek közt erőteljesen meg fogja rendíteni a központosított nemzetállam intézményét.

A gazdaságon belül, az adminisztrációban, a politikában mindinkább érvényesül a szubszidiaritás elve.

A posztmodern információs forradalom az eddiginél is hangsúlyosabban hatalmi előnyhelyzethez juttatja a tudástöbblettel rendelkezőt. A hatalom három megjelenési formája - a nyers erő, anyagi javak és tudás - közül a folyamatban lévő változások mindinkább az utóbbit (a tudást) teszik elsődlegessé.

3.2. Dinamikus, minőségi magyar paradigma

3.2.1. Tudásközpontú nemzetfejlesztés

A fentiekből kiindulva leszögezhető, hogy a tudásszint-növelés jelenti a magyar centrum számára azt a területet, amelyen leghatékonyabban haladhat a jövő kialakításában. Az ázsiai országok robbanásszerű gazdasági előretörése mögött a paradigmális szintű tudásközpontú nemzetfejlesztés is meghúzódik.

Magyarországnak az összmagyar tudásszint-növelést elsőrendű államprioritásként kellene kezelni,  mind horizontális (népfőiskolák, szakképző tanfolyamok, stb.), mind pedig vertikális (elitképzés) irányban. Ebben az igyekezetben a számbeli kisebbségbe kényszerült magyar nemzeti közösségek is minden erővel részt kell, hogy vegyenek.

3.2.2. Szolgáltatás-fejlesztés

A központi fekvés és infrastrukturális fejlettség előnyt jelent a lokális és globális szolgáltatások disztribúciójában.

Magyarország fejlesztés-stratégiája egyértelműen és radikálisan a távközlési és közlekedési infrastruktúra kiépítését kellene megcélozza. Az e téren megtett gyors és hatékony lépések meghatározhatják többek közt az e térségben érdekelt tőke bázis-kiépítő stratégiáját.

3.2.3. Szubszidiáris (önálló-együttműködő) nemzetstruktúra és tudat

A kényszerűségből állandósult, szétszabdalt állapot elfogadásával párhuzamosan, a magyarság át kellene térjen egy új, szubszidiáris nemzetstruktúrára. Erre a totalitarizmus bukása lehetőséget nyitott.

A szubszidiáris nemzetstruktúra politikailag autonóm (esetleg társnemzeti státust élvező) nemzetrészeket egyesít, lélektani, vallási, kulturális és gazdasági, szervesítő algoritmusokon keresztül.

Az új nemzetstruktúra és mögöttesen az új nemzeteszme szoros összefüggésben van az ezirányú médiastratégiával.  A "média"-fogalom itt a legtágabb értelmezésében magába foglalja az iskolát, a templomot, a kultúrvilágot, valamint a klasszikus nyomtatott és elektronikus médiát.

A médiastratégia feladata lenne egy új, jövőbemutató, pozitív, szubszidiáris és aktív patriotizmus létrehozása:

            - Az egyetemes fejlődési irányoknak megfelelő kollektív szellem eleve jövőbe mutató.

            - A pozitív patriotizmus a saját fejlesztést hangsúlyozva (nem a más kárát) - fejlődés-lojalitást feltételez; továbbá kritikus törvény- és rendszeretetet (a kritika elsődleges mércéje a méltányosság és a fairness-principium).

            - A szubszidiáris patriotizmus teret biztosít a mind lokálpatriotizmusnak, mind a tág régió-patriotizmusnak (esetünkben mentális régiónk: Közép-Európa). A kultúr-importtal szemben kritikus nyitottság jellemzi (a kritika  egyaránt értékorientált és utilitarista).

            - Az aktív patriotizmus visszautasítja a passzivitást, a privatizmust, az elidegenedést (Entfremdung) és nihilizmust. Ezzel szemben feltételezi a közösségi felelősségérzetet és vállalást, a szociális és ökológiai érzékenységet és cselekvést, a csoportértékek tiszteletét, nemzethűséget és tevőleges áldozatkészséget.

3.2.4. The best case scenario

A paradigma szintjén elfogadott tudáscentrikus nemzetfejlesztés, informatika- és szolgáltatáscentrikus gazdasági stratégiák és a szubszidiáris nemzetstruktúra egy évtizeden belül egymást erősítő, szinergetikus hatást hozhat létre.

A magyarságnak, ahhoz, hogy egy gazdagabb és tartalmasabb jövő felé nézzen, most kellene áttérnie egy dinamikus minőségi expanzív paradigmára.

Az expanzió, a posztmodern megatrendnek megfelelően, nem a mennyiséget, nem a katonai fölényt, nem a területnövekedést, nem is a gazdasági monopóliumokat kell elsősorban megcélozza, hanem a minőség, a tudás, az információfeldolgozás, a kooperatív és komplementer térség-gazdaság és konfliktus-kezelés irányába kell hogy haladjon.