A globalizáció veszélyezteti az esélyegyenlőséget

Borbély Imre egyike volt azoknak, akik már a kilencvenes évek közepén figyelmeztettek a globalizáció veszélyeire, midőn a magyar politikai elit szinte teljes egésze az EU-csatlakozás lázában égett.

E témában 1998-ban készített vele interjút Molnár Pál, a Vasárnapi Újság főszerkesztője.

A szöveg az Erdélyi Napló hasábjain jelent meg 1998. március 10.-én.

A válaszok között szerepel (az első Fidesz-kormány megalakulása előtt hónapokkal) a családi adókedvezmény ötlete is, mint demográfiai eszköz, szembeállítva azokkal az eszközökkel, melyek a tudatos élősködést lehetővé teszik.

Felmerül a határok védelmének kérdése annak kapcsán, hogy Magyarország előbb-utóbb tranzitországból célországgá válik afrikaiak és ázsiaiak számára.

Szóba kerül a területi autonómia, a pozitív jövőkép fontossága, a termőföld idegen kézbe kerülésének veszélye, az 1996-os elszabotált világkiállítás és a véderő fontossága.

A közel húsz esztendős interjú a ma élők számára is előre mutató közösségi programot ad.

(Halászlé egyik kedvenc helyünkön, az Akasztói Halascsárdában, 2011. május 20.-án a Magyarok Világszövetsége Küldöttgyűlését megelőző napon, útban Budapest fele.)

A globalizáció veszélyezteti az esélyegyenlőséget

Van esély arra, hogy a társadalom kijusson a válságból, s az ország népessége gyarapodjon. Ezt állítja a Magyarok Világszövetségén belül működő nemzetstratégiai bizottság koordinátora, Borbély Imre. A Temesvárott született, ötvenéves tudományos kutató korábban négy esztendőn át a román törvényhozásban képviselő volt, s kezdettől tevékenyen közreműködik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség munkájában.

- Lehet-e gazdaságon kívüli eszközökkel is lökést adni a gyarapodásnak?

- A magyarság egyik legnagyobb gondja az évtizedek óta negatív szaporulat. Magyarország már abban a helyzetben van, amelytől a németek csak félnek: a nyugdíjasok számaránya megközelíti az eltarthatósági küszöböt. Éppen az a tény, hogy a gyermekvállalás a gazdagabb társadalmakban csökken, cáfolja azt a hiedelmet, amely szerint a probléma gyökere gazdasági. Pozitív közösségi jövőképet kell kialakítani és azt tudatosítani. Sajátságosan magyar helyzet, hogy miközben az ország lakossága fogy, addig a magyarság egyharmada országhatáron kívül él, és ott erős asszimilációs nyomásnak van kitéve. A bánsági szórványban például nagyon sok az utolsó generációs magyar, az olyan család, amelyben apa és anya is magyar, de gyermekeiket román iskolába járatják és velük otthon is románul beszélnek. Kézenfekvő lenne e veszélyeztetett magyar szegmentum számára a magyarországi letelepedést célzottan megkönnyíteni.

- Lát-e esélyt arra, hogy segélyezés helyett adókedvezményekre adjon lehetőséget az állam a gyarapodásra?

- A családközpontú adózási rendszer hozhat némi javulást, ahogyan az Németországban tapasztalható. Elképzelhető olyan adózási rendszer, amely a három gyermeket nevelő, bérből és fizetésből élő családok adójának felezését, öt gyermektől kezdve adómentességet írna elő. Az adókedvezmények rendszere azért is előtérbe helyezendő a segélyezéssel szemben, mert kizárja a tudatos élősködés lehetőségét.

- Pénz híján lehetséges-e ellenállni egyfajta kulturális eljellegtelenítésnek?

- A multikulturalizmus félrevezető fejléce alatt eltűnt az európai médiából a német, az olasz, a görög, a spanyol népi kultúra is, helyet adva a monokultúrának. Akiben a korai gyermekkora alatt mély és pozitív nyomot hagy népének kultúrája, azt e pozitív viszonyulás a későbbiekben sem fogja elhagyni. A családban, bölcsődében, óvodában tudatosan kiépített népi zenei, szín- és tárgyvilág, a magyar népmesék olyan alapot teremthetnek, amely nemcsak megvéd az eljellegtelenedéstől, hanem nyitottá is tesz a másfajta kultúrák kreatív szintetizáló befogadására.

- Megoldható-e, hogy a schengeni egyezményhez való gyors csatlakozással fékezzük az országba való beszivárgást, s ezzel kisebbíthető-e a menekültek ellátásának költségvetést sújtó terhe?

- Magyarország rendszerváltoztatási sikereire vezethető vissza az, hogy a kelet-európai, ázsiai vagy afrikai gazdasági menekültek számára tranzitországból célországgá válik. Magyarország 1990 óta tetszése szerint védheti határait és szabhat korlátot idegen állampolgárok letelepedésének. Az Európai Unió-s csatlakozás a védekező lehetőségek gyengülését vonja maga után, hiszen határait kifelé olyan szigorral kell majd védenie, mint amilyenre már most is lehetősége lenne (csak nem használja ki), viszont sokkal inkább ki lesz téve az Európai Unión belüli vándorlások hatásának. Magyarország szempontjából egyre megy, hogy a menekült a schengeni határon át érkezik-e vagy pedig a marseille-i gettóból. Az unió hatalmasságai: Németország, Franciaország és Anglia már most azon igyekszenek, hogy informális nyomásgyakorlással kevésbé hatalmas uniótagokat arra késztessenek, hogy a nem kívánt demográfiai teherből átvegyenek egy részt.

- Közvetíthet-e akár kulturális, akár gazdasági erőt az anyaország a Kárpát-medencében élő magyarokhoz?

- Dél-Tirol kimutathatóan erőt merít az Ausztriához tartozó északi tartományrészből. Tirol déli részén élő fiataljai az északi, innsbrucki egyetemen tanulnak. A Kárpát-medencében élő magyarságnak a Trianonban leválasztott részei vannak abban a helyzetben, hogy gazdasági és szellemi téren kölcsönösen kiegészítő viszonyba kerüljenek egymással. Magyarország központi szerepét a határon túl élő magyar nemzetrészek a kapcsolattőkéjükkel egészíthetik ki. Az információs termelési mód éppen a kapcsolatot helyezi a gazdasági siker kulcsszerepébe. Japán milliárdokat költ egy, az egész csendes-óceáni térséget behálózó japán diaszpóra kitelepítésére. Magyarországnak csak adottságokat kell kihasználnia. (A magyarság ez idáig is hasznot merített abból, hogy a különböző nemzetrészek gazdagítják az egyetemes magyar kultúrát. A határok sem voltak képesek arra, hogy a magyar nemzeti magas kultúra egységességét megbontsák.)

- A stratégiai közvagyon külföldi kézbe adása, a földbirtokok elidegenítése után hogyan védekezhet a magyar társadalom a kiszolgáltatottság ellen?

- A stratégiai közvagyon döntő része eddigelé külföldi kézbe került. Különösen súlyos a posztindusztriális korszakban meghatározó hatalmi eszközzé vált bank- és médiahálózat elidegenítése. Mind több nyugati elemző mutat rá, újabban még Soros György is - aki saját maga része ennek a globális hatalomnak -, hogy e globalizálódó hatalmi szférák veszélyeztetik egyes országokon belül a gazdasági, a politikai esélyegyenlőséget is, megkérdőjelezve a liberális demokrácia működésének alapjait. A termőföld elidegenítésének lehetősége, tekintve a magyar és nyugati potenciális vásárlók fizetőképessége közötti óriási különbséget, valamint azt a tényt, hogy Magyarország Németországgal vagy Németalfölddel összehasonlítva, gyéren lakott, és földrajzi adottságai miatt könnyen betelepíthető, egyfajta palesztinizálódási veszéllyel jár. Elképzelhető, hogy a magyar gazdák földjét tömegesen felvásárolják, s rájuk pedig az agrárproletariátus sorsa vár. Hazug az a beállítás, amely szerint az Európai Unió-s tagság elnyerése után a föld idegen kézbe kerülése szükségképpen bekövetkezik uniós kötelezettségekből kifolyólag. A magyar föld idegeneknek való eladását mindenféleképpen meg kell akadályozni.

- Mi állhatott az 1996-os magyar világkiállítás lefújása mögött?

- Az ünnep a közösségi érzület egyik kovásza. A világkiállítás hasonló társadalomlélektani szerepet játszott volna. Akik a magyar nemzetérzés visszafogásán ügyködnek, ezt pontosan tudják. A világkiállítás elszabotálása jól beleillik tehát az elnemzetlenítő igyekezetbe. De van egy másik vetület is. A Budapesten tervezett világesemény témája az informatika és kommunikáció volt, olyan téma tehát, amely teljesen megfelel az informatikai termelésmódra való áttérés megatrendjének, és egyben Magyarország legkecsegtetőbb fejlődésirányának, a tudásközpontúságnak. Az expó megtartása közép- és hosszú távon felmérhetetlen gazdasági, sőt hatalmi haszonnal járt volna az egész nemzet számára. Elképzelhető, hogy magyarországi megrendezése szembehelyezkedett egyes multinacionális hatalmak érdekével. Az is elképzelhető, hogy sikerült az SZDSZ csúcsvezetőségét érdekeltté tenni az expó szabotálásában. A pénzhiányra való hivatkozás, azoknak az összegeknek ismeretében, amelyeket később az expót letiltó koalíció egyes bankok szanálására költött, még ürügyként sem szolgálhat. Ám az ártó hatás nem szükségképpen ártó szándéknak a következménye. A szándék lehet bizonyos körök érdekvédelme is, függetlenül annak egyéb vetületeitől.

- Az ország katonai védelmének megerősítésére érdemes-e nagyobb erőt összpontosítani?

- Magyarországi intézményekben tanuló fiatal erdélyi ismerőseim számoltak be arról: a kollégáikkal folytatott beszélgetéseik alkalmával rendszeresen szóba került a boszniai háborúval kapcsolatban az a hipotézis, hogy esetleg hadszíntérré válhatna az ország déli sávja. Döbbenten tapasztalták, hogy a megkérdezett magyarországi fiatalok többsége személyes megoldásként az ország azonnali nyugati irányba történő elhagyását jelölte meg. E hozzáállás számomra felkiáltójel. A védelmi struccpolitika a NATO-ba való bekapcsolódásunk pillanatáig nemcsak Magyarországot veszélyezteti, hanem az egész régiót, hiszen a stabilitást az erőegyensúly szavatolja. Nemcsak a túlfegyverkezés destabilizál, hanem a véderő elhanyagolása is. Az a tény, hogy a magyar honvédségben ismeretlen a hazafias nevelés, legalábbis megkérdőjelezi a pénzhiányra való hivatkozás hitelességét. A legsikeresebb fegyveres erők (Izrael és az USA hadereje) esetében kiemelt szerepet kap a hazafias nevelés, a hőskultusz és a hagyományápolás. A felkészültség és az elszántság emeli rangunkat a NATO-n belül.

- Mutatkoznak-e kedvező, a polgárosodásra utaló jelek idehaza?

- Igen. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a polgárosodási folyamat már a késő kádári korszakban megkezdődött. Magyarország ezen a téren messze meghaladta az összes többi rendszerváltó országot. A polgári középosztály az egyetlen erő, amelyet a magyarság szembe tudott helyezni a globalista hatalmakkal, és amelynek életereje mind ez ideig meggátolta az ország latin-amerikanizálódását. Ez annál is inkább figyelemreméltó, mert a Horn-kormány semmilyen - egyébként módjában álló - rendelkezéssel nem védte a polgárságot, mi több, szűk látókörű monetáris gazdaságpolitikájával egyenesen fojtogatta.