"Az egyetlen szilárd alap, amire építhetünk, az igazság"

Borbély Imre egyike volt azoknak az autonomista politikusoknak, akik helyeselték az egységes fellépés, a közös autonómiaharc érdekében azt, hogy a Kolozsvári (autonómia-)nyilatkozat elfogadása után a nemzeti oldal engedje át a szövetségi elnöki tisztséget a másik (mérsékelt, tájbasimuló, helyzetben ragadó, kollaboráns) oldal egy olyan politikusának, akitől remélni lehet, hogy híve lesz a hivatalos programnak és az autonómiatörekvéseknek, illetve mindent elkövet az három szintű autonómia megvalósításáért.

Markó Béla sokak számára ilyen jelöltnek tűnt.

1995 elejére kiderült, hogy ez tévedés volt, legfőképpen azért, mert a brassói kongresszus által rábízott határidős feladatokból – autonómia-statútumok elfogadtatása, nemzeti kataszter összeállítása, belső választás – semmit nem teljesített.

A határidő pedig 1995 januárjában lejárt.  

Borbély Imre egy Markó Bélának címzett nyílt levélben foglalta össze, hogy mit kellett volna tegyen az elnök az autonómia érdekében és mit kellett volna tegyen a Neptun-ügy valamint a Nagy Benedek-ügy kapcsán.

A levél, mely elérhető itt a blogon is, akár elnökválasztási programnak is beillett. Borbély Imrét ugyanis a gyergyói szervezet valamint az EMK platform jelölte a szövetségi elnöki tisztségre, amit az érintett elfogadott. (A választást egyébként Markó Béla a nyerte nagy fölénnyel, addigra kezdett megkötni az RMDSZ nómenklatúra betonja.)

Az elnökválasztás során az erdélyi sajtó nem sok teret engedett a nemzeti oldal két jelöltjének, Kónya Hamar Sándornak és Borbély Imrének.

Az üdítő kivételek egyike volt a Németh Tünde által jegyzett s a Bihari Napló által közölt interjú, mely az alábbiakban olvasható.

Borbély Imre unokájával, Magorral a Hungarica "Szabadság betűi" című klipjét nézi 2011-ben.

Ezt:

https://www.youtube.com/watch?v=GAPK3Zmz1BI

“A helyzet kritikussá vált”

Interjú Borbély Imrével, akit a gyergyószentmiklósi területi RMDSZ, valamint az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform jelölt az RMDSZ elnöki tisztségére.

- Hogyan jutott el az elnökjelöltségig?

- Aktív résztvevője voltam az 1989. december 15-20. közötti temesvári eseményeknek. 1990-ben helyi szinten, a Temesvár Társaságon, illetve a szerveződő szabad szakszervezeteken keresztül próbáltam befolyásolni a dolgok alakulását. Egyike vagyok azoknak, akik hozzájárultak a Temesvári Kiáltvány 8-as pontjának megfogalmazásához. Részt vettem a körvonalazódó, de utóbb elfojtott föderalista megnyilvánulásokban. Tőkés Lászlóhoz fűződő barátságom, valamint személyes kapcsolataim révén alkalmam nyílott rövid idő alatt több külpolitikai szereplésre (Koppenhága, Lisszabon, Genf, Zürich, Eger). Az RMDSz II. Kongresszusán (1991) a "Merre vigyük végzetünk" című dolgozattal jelentkeztem, melyben a társnemzeti státus gondolatát fogalmaztam meg. Ennek köszönhetően a Kongresszus beválasztott az Országos Elnökségbe, politikai kérdésekkel megbízott elnökségi tagnak. Ebben a szerepkörben folytattam a már megkezdett külpolitikai tevékenységemet (FUEV, EDU/EUCD, Egyesült Államok, Kanada, skandináv országok). Külföldi utazásaimat saját kapcsolatrendszerem révén tehettem meg, költségei nem az RMDSz-t terhelték, ugyanakkor az elnökségi tisztségért sem járt javadalmazás. 

- Mivel foglalkozott 1989 előtt?

- Kutató vegyészmérnök voltam a temesvári petro-kémiai üzemnél. Több szabadalmaztatott találmány és tudományos dolgozat szerzője vagyok. Nem voltam tagja a Román Kommunista Pártnak. Már az egyetemi éveim alatt egyénileg és baráti körben intenzíven foglalkoztam szociológiával, politológiával, történelemmel és társadalomlélektannal. Politikai érdeklődésem, illetve megnyilvánulásaim miatt nem csak engem, de családomat is sokat zaklatta a Securitate. 1989 nyarán egyike voltam azoknak, akiknek a segítségével Tőkés László írott és hangrögzített üzenetei kijutottak az országból.

- Miért fogadta el a jelölést?

- Azért, mert nem vagyok megelégedve azzal a móddal, ahogy a brassói kongresszus határozatai az elmúlt két évben megvalósultak. Szövetségünk érdekképviselet, mely egyrészt arra hivatott, hogy bel- és külföldi erőket mozgósítson a romániai törvényes keretek érdekeinknek megfelelő szélesítésére, másrészt hogy a már létező lehetőségeket megfelelőképpen kihasználja. Éppen ez utóbbi területen tapasztalok súlyos lemaradást: nem készült el az erdélyi magyar kataszter, amely előfeltétele az érdekképviseletenek, valamint szociális és gazdasági önmegvalósításunknak.

Nem készültek el az autonómia-statútumok véglegesített formái, amelyek precíz, jogi nyelvezetbe foglalják a megmaradásunkhoz szükséges autonómia-igényünket.

Nem készült el a belső demokratizálódásunk alapjául szolgáló erdélyi magyar választási törvényünk; kizárólag az e választás eredményeként létrejövő diéta (parlament) tükrözheti híven nemzeti közösségünk politikai álláspontját. Csak ez a választás töltheti ki újból azt az űrt, amely az utóbbi években az RMDSz felső vezetése és szavazótábora között egyre nő.

Az 1996-os romániai választások időbeli határt szabnak az eddigi lemaradás bepótlására. Értékelésem szerint a helyzet kritikussá vált. Ennek ellenére vállalnám a feladatot, mert úgy érzem, hogy rendelkezem a helyzet orvoslásához szükséges vezetési koncepcióval, szervezőkészséggel és energiával.

- Ön szerint szerencsés volt-e most, a választási kampány idején megírni a Markó Bélához címzett nyílt levelet?

- Szerintem az egyetlen szilárd alap, amire építhetünk, az igazság. Választmányunk birtokában kell hogy legyen a helyes helyzet- és esetmegítéléshez szükséges ismereteknek. A hibák és a mulasztások, amelyekre nyílt levelemben kitérek oly súlyosak, hogy elhallgatásuk politikai felelőtlenség lett volna részemről. Bár a program teljesítésében észlelt csúszás fő felelőse a szövetség legnagyobb döntéshözói jogkörrel felruházott vezetője, a nemteljesítés mégis a szervezeten belül ügyködő kerékkötők és közösségbomlasztók tevékenységére vezethető vissza.

Félő volt, hogy utóbbiak kapva kaptak volna az alkalmon, hogy az utóbbi SzKT-kon végre-valahára napirendre került belső választási törvénytervezetünket, valamint az autonómia-statutumok vitáját elszabotálják, ha nyílt levelemet korábban fogalmazom meg és bocsátom nyilvánosság elé. Ezért vártam a közléssel az utolsó SzKT utolsó napjának második feléig. Az időzítés lépéskényszerű volt.

Közösségünkre ránehezedik az országra jellemző neokommunista valóság, valamint az etnokratikus magyarellenes propaganda. Emiatt érthető a vágy, hogy legalább saját vezetői között békés egyetértés legyen. Minden nézeteltérés az RMDSz felső vezetésében újabb megrendülést okoz és visszatetszést kelt. Ezeket tudva mindent elkövettem, hogy az elégtelenségeket a lehető legszűkebb körben, a szövetségi elnökkel probáljam megvitatni és orvosolni. Két személyes levelem és megannyi beszélgetésünk hiábavalónak bizonyult. Többek között éppen a sajtónak köszönhetően személyes esélyeim szempontjából az időzítés egyértelműen kedvezőtlen. Remélem viszont, hogy a Szövetségen belül nyílt levelem ténye és tartalma a jövőben a döntéshozói jogkör és a vele járó felelősség között közvetlenebb és arányosabb viszonyt fog kiváltani.

- Milyen elképzelései vannak az RMDSZ jövőjét illetően, ha esetleg Önt választják meg?

- Megválasztásom esetén a szövetségi elnökséget egy átmeneti tisztségnek tekintem, amely - ha sikeresen töltöm ki - nem tarthat többet egy évnél, mert ezután a következő elnököt közösségünk közvetlenül fogja megválasztani. Mint jeleztem, úgy érzem, hogy krízishelyzetbe kerültünk. Éppen ezért azon lennék, hogy ebben a periódusban energiánkat két legfontosabb célkitűzésünk, a kataszter és a belső választás előkészítésére mozgósítsam és összpontosítsam. Ez mind a döntéshozásban, mind pedig a végrehajtásban célirányos prioritások felállítását, valamint azok szigorú betartását feltételezi.

A meglévő struktúránkat jónak tartom, de kiegészíteném a válságmenedzselés időszakára egy fontos, új döntéselőkészítő szervvel: a területi elnökök és a TKT-elnökök tanácsával, főleg azért, hogy a politikai szándék és a megvalósíthatóság között ne jöhessen létre ellentét. Gondot fordítanék az SZKT működésének hatékonyabbá tételére. Konkrét elképzeléseim vannak az SZKT bizottságok munkastílusának javítására, szakértői bizottságok életrehívására, valamint a döntéshozói mechanizmus hatékonyabbá tételére.

Németh Tünde

Megjelent a Bihari Napló 1995. május 24.-i számában.

A szöveg részét képezi a megjelenés előtt álló, "Szembeszállni a hódítással" című interjú-
kötetnek

"Aki radikális és derűlátó" - Borbély Imre interjúja a Bihari Naplóból.

Az alábbi interjú 26 évvel ezelőtt jelent meg.

A román sajtó és politikum is felfigyelt rá, úgy emlékszem, megjelent román nyelven is egy felháborodott kommentár keretében, valamelyik sovén lapban, hogy íme, egy erdélyi magyar  képviselő „idegen földön” érzi magát az ország fővárosában és fegyverkezésre bíztatja Magyarországot.

Azzal is fenyegették apámat, hogy meg fogják tárgyalni az ügyét a parlamentben.

Ő csak annyit mondott, hogy alig várja az alkalmat, hogy elmondhassa a maga álláspontját ezekről a kérdésekről minél nagyobb nyilvánosság előtt. Annyira magabiztos volt, hogy jobbnak látták nem bolygatni a kérdést, nehogy még több magyar a sarkára álljon.

Mert akkoron is már olyan időket éltünk, amikor az RMDSZ-képviselőket megkérdezték, hogy román – magyar meccsen kinek drukkolnak, jellemzően ötöltek hatoltak. Arra pedig nem emlékszem, hogy bárki is azt felelte volna, hogy “természetesen a magyaroknak”.

Apámat sajnos nem kérdezték erről. Ő mindig vállalta önmagát, erre is frappáns válasza lett volna. Amikor az Európa Tanács plénumában felszólalt, erdélyi magyarként határozta meg magát, majd amikor kérdőre vonták román képviselő-társai, azt felelte nekik, hogy Erdély 1000 évig tartozott Magyarországhoz, s attól, hogy egy ideje Romániához tartozik, attól ő még erdélyi marad. Tegyük hozzá, Hargita megyét képviselte a helyiek akaratából a román törvényhozásban.

E beszélgetés címe az is lehetett volna, hogy "nyílt sisakkal". (BZSA)

(A képek a 2009-es Pünkösdi bortúra alkalmával készültek Balatonfőkajáron, Somlón valamint Szekszárdon)

Aki radikális és derűlátó

A közelmúltban Csíkszeredában megtartott RMDSz-tanácskozáson alkalom adódott arra, hogy Borbély Imrével, az egyik legradikálisabb erdélyi magyar politikussal beszélgessek. Tudni kell róla, hogy kutatómérnök, hogy kitűnően beszél németül, angolul, hogy temesvári , aki 1989. december 15-16.-án családostul részt vett a Tőkés László körüli tüntetésekben, majd 17.-én és 20.-án az utcai akciókban.

Borbély Imre jelenleg RMDSZ-képviselő a Román Parlamentben, a Külügyi Bizottság tagja, Románia Európa tanácsi küldöttségének póttagja.

- Mi az a kisebbségpolitikai kérdés, ami Borbély Imrét mostanság izgatja?

- A közelmúltban Szatmár és Máramaros megye csatlakozott, illetve bejelentette csatlakozási szándékát a Kárpátok-Eurorégióhoz, mely három éve - létrejöttekor - óriási vihart kavart Romániában, ugyanis a román hatalom az ország északnyugati részének területi lecsatolását vélte ebben felfedezni. Nos, ehhez a kezdeményezéshez - mely felingerelte és támadásba lendítette a román nacionalistákat - akadt két megyei elnök, akik vették maguknak a bátorságot és aláírták a csatlakozást, illetve rábólintottak arra. A szerződés aláírását követően a román hatalom, Iliescu elnökkel egyetemben, színre lépett és kinyilvánította nemtetszését. Hogy a kulisszák mögött mi történt, nem tudni, de Muzsnai Árpád, az RMDSz Szatmár megyei elnöke magához hívatta Ioan Chist, a megyei tanács elnökét, és ultimátumszerűen 45 percet adott neki ahhoz, hogy lemondjon. Többek között azért, mert csak így lehet megmenteni a megyei prefektust (a hatalom és a Vatra emberét), aki, ha bukik és másat tesznek a helyébe, még rosszabb lehet.

 - Chis az RMDSz képviselője?

- Nem. Ő liberális képviselő, akit az RMDSz szavazataival támogatott. Muzsnai Árpád így jogot formált arra, hogy lemondásra felszólítsa. A legnagyobb baj az lenne, ha ezt az ügyet a szőnyeg alá sepernénk. Ha az RMDSz ezt nem tudja lereagálni, és megnyugtatóan tiszta vizet önteni a pohárba, akkor a szervezetnek semmi értelme. Ez ugyanis annyira súlyosan ellenkezik az erdélyi magyarság érdekeivel, hogy ezen nem lehet átlépni, elsimítani. Ez esetben nincs helye semmiféle kompromisszumnak, igenis példát kell statuálni.

- De hát az autonómia játékszabályai szerint egy helyi vezetőt felülről diktálva nem lehet csak úgy leváltani...

- Föderációkban általában úgy van, hogy ha egy land (tartomány) - Ausztriában vagy Németországban - szövetségi érdeket sért, akkor közbe lehet lépni. Az autonómiájának tehát határa van a föderációban. Nos, az RMDSz-en belül is szabályzatkiegészítéssel kell élnünk. Ez továbblépés lenne. Mind bel-, mind külpolitikai szempontból lehetetlennek tartom, hogy ezt az ügyet eltussoljuk. A román liberálisok máris a fejünkhöz vágták, hogy bennünk magyarokban sem lehet már bízni, s bizony árulóknak titulálnak bennünket.

- Olyan véleményt is hallottam RMDSz-tisztségviselő szájából, hogy nagy hiba volt nem párttá válni és szervezetnek megmaradni.

- Szerintem ez a helyes forma, hiszen lényegében önkormányzattá váltunk. Természetesen, a nyomasztó pénzhiány és más okok miatt, a szervezet még nem működik olyan jól, ahogy azt szeretnénk. A régi párt és érdekképviseleti hibridstruktúránál mindenképpen jobb, hiszen ez államstruktúra. A történelem folyamán az államstruktúrák nem véletlenül jöttek létre. Ha ez más nemzetnek jó, akkor nekünk is jó lesz. Hogy ennek egyelőre kevés eredménye látszik? Persze, az MDF politikájának is kevés eredménye látszik. És a CDU, CSU politikájának is kevés eredménye látszik. Mindig vannak elégedetlenek, így hol az egyik, hol a másik párt kerül hatalomra. Esetünkben hiányzik az az eszköz - az erőszakszervezet -, amely az államstruktúrákban az összetartást garantálja. Számunkra - hadsereg hiányában - a meggyőzés, a konszenzusos demokrácia kell legyen az összetartó erő. Más struktúrákban, mint amit most kezdtünk el kiépíteni, nem látom elképzelhetőnek létezésünket, megmaradásunkat.

- Az SZKT (Szövetségi Küldöttek Tanácsa) keretén belül alakult frakcióról mi a véleménye?

- Személy szerint jónak tartom, hogy az egyes frakciók létrejöttek. Bár ez még nem az, amit végső soron akarunk. Ez egy átmeneti SZKT, ha úgy tetszik, egy mű-SZKT, hiszen korporatív módon lett összeválogatva. Bekerültek a parlamenti képviselők, a területi elnökök, az önkormányzati vezetők, valamint a fiatalok. Ez az SZKT mindaddig életben marad, amíg meg nem szervezzük az általános, titkos és közvetlen erdélyi magyar választást. Ekkor lesz csak legitimitással bíró Erdélyi Magyar Parlament. Az lesz az igazi SZKT. A célunk az, hogy ebben az évben megtörténjen a kataszter fölállítása, vagyis mindazon erdélyi magyarok számbavétele, akik az Önkormányzatban részt akarnak venni. Leszögezném, hogy nem mindenki, aki magyar, vállalja magyarságát. Még az idén ki kell dolgozni a mi belső választási törvényünket, melynek alapján jövőre meg lehet ejteni az általános választást.

- Ezek a lépések helyreállítják-e a megrendült bizalmat az RMDSz iránt?

- A tömegek mindenütt eltávolodnak a politkától, nyugaton is, de keleten még inkább. Talán reális dolog elképzelni azt, hogy az erdélyi magyar egyházak segítségével létrejön a kataszter. Az erdélyi magyarság sokkal jobban át van hatva az istenhittől, és egy klasszikus moralitástól, mint a nyugatabbra eső társadalmak.

- Gondolja, hogy e megszámláltatás és az azt követő választás zökkenőmentesen lezajlódhat majd Romániában?

- Romániában semmi nem megy simán. Horzsolódásokra, diverziókra számítani kell.

- Önről miért hallgat a magyarországi média, annak ellenére, hogy mindenütt ott volt, ahol valamit is tenni lehetett?

- Azért, mert azt az eszmeiséget jelképezem eléggé megtámadhatatlan pozícióban, amitől a magyarországi médiumok 80 százaléka lúdbőrös lesz. Okosabb engem agyonhallgatni, mint megtámadni, mert ez bumerángként őellenük fordulna vissza, hiszen mirefel támadnak egy kisebbségi politikust, aki Hargita megyében vállalt képviselőséget.

- Rövidesen parlamenti választások lesznek Magyarországon. Ön, mint erdélyi magyar politikus, milyen új kormányt látna szívesen?

- Összmagyar szempontból szerintem olyan kormány kell Magyarországnak, amelyik képes átlépni azon az ajtón, amit Antall József csak kinyitott. Vagyis: nem megtorpanni a küszöbön, hanem átlépni rajta. A határon túli nemzetrészeket - amely a magyarság egyharmada - nem zavaró appendixként kell kezelni, hanem igenis felvállalt célként jelenüljön meg a politikában. Egyes pártok és politikusok amögé bújnak, hogy: először az erős Magyarországot kell megteremteni, s majd csak utána jöhet a határon túli magyarok segítése. Szerintem az erőfeszítést párhuzamosan kell eszközölni. Tehát nemzetben és országban kell gondolkodni és cselekedni. Ebből egyenesen következik az, hogy Magyarország védelmi erejét kötelezően erősíteni kell. Véleményem szerint a jelenlegi kormányzat nem tett eleget ennek a kötelezettségnek. S itt nem lehet a pénzhiányra hivatkozni. A nemzetőrséget, például, nagyon kevés pénzből, az önkormányzatok égisze alatt fel lehet állítani. Ez pusztán politikai akarat kérdése. Bizalom kell a nemzet felé. Nos, én egy olyan kormányt kívánok Magyarország élére, amelynek legyen meg az ereje arra, hogy bízzon meg saját népében és adjon fegyvert a kezébe, hiszen olyan szomszédokkal van körülvéve, akiktől van mit tartania. Magyarországnak kötelező megfelelő véderővel rendelkeznie. Nem offenzív hadseregről, méregdrága fegyverekről beszélek, hanem a legegyszerűbb helyi védelemről. Nem szabad annak megtörténnie, hogy katonailag zsarolhatóvá váljék Magyarország. A nem kellő véderő destabilizáló tényező.

Továbbá: az eljövendő magyar kormány kultúrpolitikájának olyannak kell lennie, hogy a magyar értékeket feltárja, segítse. Gondolok itt például az elitképzésre. Olyan kormányra van szüksége Magyarországnak és a magyar nemzetnek, amelynek a külpolitikáját nem az öncélú kompromisszumkeresés - amikor azt nézik, hogy kivel legyenek kedvesek, kit ne sértsenek meg -, hanem a céltudatos kompromisszumkészség jellemezze. A magyar érdekeket határozottan és keményen kell képviselni.

- Milyen az Ön összmagyar jövőképe?

- A magyarság kárpát medencei sorsa attól függ, hogy a szomszédaival miként tud boldogulni. A kisantant három országa - Szlovákia, Románia és Szerbia - ugyan nagy számbeli és nyers erő fölénnyel rendelkezik, s talán ipari potenciáljuk is nagyobb a magyarokénál, de a balkáni háború miatt Szerbia olyannyira legyengült, hogy a következő évtizedekben aligha fog valamit is jelenteni fizikai veszélyeztetettségén kívül. Románia társadalmi és politikai fejlődésben nem érte el azt a küszöbértéket, amely számára a labra állást jelentené, sőt, tovább süllyedt. Szlovákia, a csehek nélkül, egymagában nem tudja felvenni a versenyt Magyarországgal. A magyarság kultúrfölényként emlegetett mentalitás-efficienciája az, ami pozitív módon megkülönbözteti szomszédaitól. A következő évtizedekben ez reális alapját adja annak, hogy a Trianon, vagy még inkább a Mohács előtti közvetítő szerephez visszajuthat. A pénz, a nyers erő és a tudás hatalmi hármasából a tudás felé kell orientálódni. A tudás terén a magyarságnak esélye van. Az informatika, a távközlés, a tanügy fejlesztése elsődlegesen fontos. Nyelvünk által a kisebbségben élő magyarság is állandóan megkapja majd azt a tudást, amit a magyar anyanemzet termel. Ezáltal erővé válik az, ami most gyengeség. Nekem ez a vízió ad bizalmat és optimizmust.

- Hogy érzi magát a Román Parlamentben?

- Idegen földön.

Gittai István

Megjelent a Bihari Napló 1994. április 1. számában.