"Az egyetlen szilárd alap, amire építhetünk, az igazság"

Borbély Imre egyike volt azoknak az autonomista politikusoknak, akik helyeselték az egységes fellépés, a közös autonómiaharc érdekében azt, hogy a Kolozsvári (autonómia-)nyilatkozat elfogadása után a nemzeti oldal engedje át a szövetségi elnöki tisztséget a másik (mérsékelt, tájbasimuló, helyzetben ragadó, kollaboráns) oldal egy olyan politikusának, akitől remélni lehet, hogy híve lesz a hivatalos programnak és az autonómiatörekvéseknek, illetve mindent elkövet az három szintű autonómia megvalósításáért.

Markó Béla sokak számára ilyen jelöltnek tűnt.

1995 elejére kiderült, hogy ez tévedés volt, legfőképpen azért, mert a brassói kongresszus által rábízott határidős feladatokból – autonómia-statútumok elfogadtatása, nemzeti kataszter összeállítása, belső választás – semmit nem teljesített.

A határidő pedig 1995 januárjában lejárt.  

Borbély Imre egy Markó Bélának címzett nyílt levélben foglalta össze, hogy mit kellett volna tegyen az elnök az autonómia érdekében és mit kellett volna tegyen a Neptun-ügy valamint a Nagy Benedek-ügy kapcsán.

A levél, mely elérhető itt a blogon is, akár elnökválasztási programnak is beillett. Borbély Imrét ugyanis a gyergyói szervezet valamint az EMK platform jelölte a szövetségi elnöki tisztségre, amit az érintett elfogadott. (A választást egyébként Markó Béla a nyerte nagy fölénnyel, addigra kezdett megkötni az RMDSZ nómenklatúra betonja.)

Az elnökválasztás során az erdélyi sajtó nem sok teret engedett a nemzeti oldal két jelöltjének, Kónya Hamar Sándornak és Borbély Imrének.

Az üdítő kivételek egyike volt a Németh Tünde által jegyzett s a Bihari Napló által közölt interjú, mely az alábbiakban olvasható.

Borbély Imre unokájával, Magorral a Hungarica "Szabadság betűi" című klipjét nézi 2011-ben.

Ezt:

https://www.youtube.com/watch?v=GAPK3Zmz1BI

“A helyzet kritikussá vált”

Interjú Borbély Imrével, akit a gyergyószentmiklósi területi RMDSZ, valamint az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform jelölt az RMDSZ elnöki tisztségére.

- Hogyan jutott el az elnökjelöltségig?

- Aktív résztvevője voltam az 1989. december 15-20. közötti temesvári eseményeknek. 1990-ben helyi szinten, a Temesvár Társaságon, illetve a szerveződő szabad szakszervezeteken keresztül próbáltam befolyásolni a dolgok alakulását. Egyike vagyok azoknak, akik hozzájárultak a Temesvári Kiáltvány 8-as pontjának megfogalmazásához. Részt vettem a körvonalazódó, de utóbb elfojtott föderalista megnyilvánulásokban. Tőkés Lászlóhoz fűződő barátságom, valamint személyes kapcsolataim révén alkalmam nyílott rövid idő alatt több külpolitikai szereplésre (Koppenhága, Lisszabon, Genf, Zürich, Eger). Az RMDSz II. Kongresszusán (1991) a "Merre vigyük végzetünk" című dolgozattal jelentkeztem, melyben a társnemzeti státus gondolatát fogalmaztam meg. Ennek köszönhetően a Kongresszus beválasztott az Országos Elnökségbe, politikai kérdésekkel megbízott elnökségi tagnak. Ebben a szerepkörben folytattam a már megkezdett külpolitikai tevékenységemet (FUEV, EDU/EUCD, Egyesült Államok, Kanada, skandináv országok). Külföldi utazásaimat saját kapcsolatrendszerem révén tehettem meg, költségei nem az RMDSz-t terhelték, ugyanakkor az elnökségi tisztségért sem járt javadalmazás. 

- Mivel foglalkozott 1989 előtt?

- Kutató vegyészmérnök voltam a temesvári petro-kémiai üzemnél. Több szabadalmaztatott találmány és tudományos dolgozat szerzője vagyok. Nem voltam tagja a Román Kommunista Pártnak. Már az egyetemi éveim alatt egyénileg és baráti körben intenzíven foglalkoztam szociológiával, politológiával, történelemmel és társadalomlélektannal. Politikai érdeklődésem, illetve megnyilvánulásaim miatt nem csak engem, de családomat is sokat zaklatta a Securitate. 1989 nyarán egyike voltam azoknak, akiknek a segítségével Tőkés László írott és hangrögzített üzenetei kijutottak az országból.

- Miért fogadta el a jelölést?

- Azért, mert nem vagyok megelégedve azzal a móddal, ahogy a brassói kongresszus határozatai az elmúlt két évben megvalósultak. Szövetségünk érdekképviselet, mely egyrészt arra hivatott, hogy bel- és külföldi erőket mozgósítson a romániai törvényes keretek érdekeinknek megfelelő szélesítésére, másrészt hogy a már létező lehetőségeket megfelelőképpen kihasználja. Éppen ez utóbbi területen tapasztalok súlyos lemaradást: nem készült el az erdélyi magyar kataszter, amely előfeltétele az érdekképviseletenek, valamint szociális és gazdasági önmegvalósításunknak.

Nem készültek el az autonómia-statútumok véglegesített formái, amelyek precíz, jogi nyelvezetbe foglalják a megmaradásunkhoz szükséges autonómia-igényünket.

Nem készült el a belső demokratizálódásunk alapjául szolgáló erdélyi magyar választási törvényünk; kizárólag az e választás eredményeként létrejövő diéta (parlament) tükrözheti híven nemzeti közösségünk politikai álláspontját. Csak ez a választás töltheti ki újból azt az űrt, amely az utóbbi években az RMDSz felső vezetése és szavazótábora között egyre nő.

Az 1996-os romániai választások időbeli határt szabnak az eddigi lemaradás bepótlására. Értékelésem szerint a helyzet kritikussá vált. Ennek ellenére vállalnám a feladatot, mert úgy érzem, hogy rendelkezem a helyzet orvoslásához szükséges vezetési koncepcióval, szervezőkészséggel és energiával.

- Ön szerint szerencsés volt-e most, a választási kampány idején megírni a Markó Bélához címzett nyílt levelet?

- Szerintem az egyetlen szilárd alap, amire építhetünk, az igazság. Választmányunk birtokában kell hogy legyen a helyes helyzet- és esetmegítéléshez szükséges ismereteknek. A hibák és a mulasztások, amelyekre nyílt levelemben kitérek oly súlyosak, hogy elhallgatásuk politikai felelőtlenség lett volna részemről. Bár a program teljesítésében észlelt csúszás fő felelőse a szövetség legnagyobb döntéshözói jogkörrel felruházott vezetője, a nemteljesítés mégis a szervezeten belül ügyködő kerékkötők és közösségbomlasztók tevékenységére vezethető vissza.

Félő volt, hogy utóbbiak kapva kaptak volna az alkalmon, hogy az utóbbi SzKT-kon végre-valahára napirendre került belső választási törvénytervezetünket, valamint az autonómia-statutumok vitáját elszabotálják, ha nyílt levelemet korábban fogalmazom meg és bocsátom nyilvánosság elé. Ezért vártam a közléssel az utolsó SzKT utolsó napjának második feléig. Az időzítés lépéskényszerű volt.

Közösségünkre ránehezedik az országra jellemző neokommunista valóság, valamint az etnokratikus magyarellenes propaganda. Emiatt érthető a vágy, hogy legalább saját vezetői között békés egyetértés legyen. Minden nézeteltérés az RMDSz felső vezetésében újabb megrendülést okoz és visszatetszést kelt. Ezeket tudva mindent elkövettem, hogy az elégtelenségeket a lehető legszűkebb körben, a szövetségi elnökkel probáljam megvitatni és orvosolni. Két személyes levelem és megannyi beszélgetésünk hiábavalónak bizonyult. Többek között éppen a sajtónak köszönhetően személyes esélyeim szempontjából az időzítés egyértelműen kedvezőtlen. Remélem viszont, hogy a Szövetségen belül nyílt levelem ténye és tartalma a jövőben a döntéshozói jogkör és a vele járó felelősség között közvetlenebb és arányosabb viszonyt fog kiváltani.

- Milyen elképzelései vannak az RMDSZ jövőjét illetően, ha esetleg Önt választják meg?

- Megválasztásom esetén a szövetségi elnökséget egy átmeneti tisztségnek tekintem, amely - ha sikeresen töltöm ki - nem tarthat többet egy évnél, mert ezután a következő elnököt közösségünk közvetlenül fogja megválasztani. Mint jeleztem, úgy érzem, hogy krízishelyzetbe kerültünk. Éppen ezért azon lennék, hogy ebben a periódusban energiánkat két legfontosabb célkitűzésünk, a kataszter és a belső választás előkészítésére mozgósítsam és összpontosítsam. Ez mind a döntéshozásban, mind pedig a végrehajtásban célirányos prioritások felállítását, valamint azok szigorú betartását feltételezi.

A meglévő struktúránkat jónak tartom, de kiegészíteném a válságmenedzselés időszakára egy fontos, új döntéselőkészítő szervvel: a területi elnökök és a TKT-elnökök tanácsával, főleg azért, hogy a politikai szándék és a megvalósíthatóság között ne jöhessen létre ellentét. Gondot fordítanék az SZKT működésének hatékonyabbá tételére. Konkrét elképzeléseim vannak az SZKT bizottságok munkastílusának javítására, szakértői bizottságok életrehívására, valamint a döntéshozói mechanizmus hatékonyabbá tételére.

Németh Tünde

Megjelent a Bihari Napló 1995. május 24.-i számában.

A szöveg részét képezi a megjelenés előtt álló, "Szembeszállni a hódítással" című interjú-
kötetnek