Reiter József, barátainak Jozsó egyike azon generáció-társaimnak, akik Kántor Zoltánhoz, Rappert Gáborhoz, Toót-Holló Tamáshoz, Telegdy Álmoshoz vagy Ferencz I. Szabolcshoz hasonlóan apámmal éppannyira szoros barátságot ápoltak, mint velem. Ez is a 20 évnél valamivel kisebb korkülönbség egyik előnye volt. Kiváló beszélgetéseket folytattunk az említettekkel Aradon, Temesváron és/vagy Budapesten, jellemzően minőségi sör és/vagy bor mellett, de a jó magyar pálinkát sem vetettük meg.
Jozsó az alábbi sorokkal búcsúzott apámtól.
(Jozsó és családja 2012. januárjában a Békemenet idején.)
Borbély
Imréhez 25 éves barátság fűzött, szellemi mentoromnak tekintettem. Világos
látásmódjával, hatalmas tárgyi tudásával, kiemelkedő szellemi és személyes
karizmájával, valamint szuggesztív és meggyőző érvelésével a Kárpát-medence
politikai elitjének legfelső rétegébe tartozott. Azon kevesek egyike volt,
akiket Orbán Viktor miniszterelnök úrral egy lapon lehet említeni.
Barátságunk
az Interconfessio Társaság nemzetpolitikai sorskérdésekkel kapcsolatos elvi és
operatív gyakorlati megvalósítást is magában foglaló beszélgetésein kezdődött
és haláláig tartott.
A
sors azonban úgy rendelkezett, hogy a rendszerváltás egyik nagy elméje, vezető
politikusa, aki 1993. október 6.-án 1 perces néma felállásra bírta rá a Román
Parlamentet, aki először mert magyarul felszólalni a Román Parlament ülésén, a
magyar nemzeti ünnepen, 1994. március 15.-én, nem kapta meg az őt megillető
helyet, ahol nemzetét szolgálni tudta volna maximális hatékonysággal.
Tény
azonban, hogy a Magyarok Világszövetségének Kárpát-medencei elnökeként bátor
kiállása és karizmatikus személyisége hozzájárult ahhoz, hogy Orbán Viktor
nemzetpolitikai nézőpontja a legjobb irányba változzon és a második Orbán
Kormány végrehajtsa azt a nemzetegyesítő programot, amelyről Borbély Imre
barátommal, mentorommal már az 1990-es években beszéltünk.
Mély
főhajtással adózom Borbély Imre emlékének, amíg csak élek.
No comments:
Post a Comment