Az RMDSZ zsákutcás politikája jószándékú tévedés vagy tudatos ártás eredménye?

A közvetlen érintetteket leszámítva aligha állítja ma valaki, hogy közösségi érdekképviseletünk, jelesül az RMDSZ, kihasználta volna a történelem által kínált lehetőségeket. (Nem kétséges, hogy az autonomista tábor vezetői is követtek el taktikai hibákat, elvieket azonban nem. Nem számolom ide az autonómia-gondolatot megannyiszor eláruló RMDSZ-szel lepaktált MPP-t, mely szépreményű kezdeményezésként indult, de mára mindannak az ellenkezőjét csinálja, mint amiért létrejött.)

Azok számára, aki nemcsak az eredményfelelősség mentén gondolkodnak, hanem a szándékokra is kíváncsiak, örök kérdés, hogy a megannyi hiba és mulasztás milyen mértékben tulajdonítható a jóhiszemű tévedésnek és milyen mértékben a tudatos árulásnak.

Ezt a kérdést járja körbe az alábbi rövid interjúrészletben Tóth Károly Antal és Borbély Imre.

(BZSA)

TKA:A Szövetség téves határozatai mennyiben származtak tagjainak, tisztségviselőinek jóhiszemű és jóindulatú, de hamis megítéléséből származó célszerűtlen döntéseiből?

BI: Az RMDSZ minden olyan döntése, amely az autonómia-program elfogadásának elodázását, majd később annak szabotálását célozta, a csúcsvezetéstől, elsősorban az elnöktől származott. Szó se lehet Domokos Géza esetében tévedésről.

TKA: Tehát jóhiszemű tévedésről? Így érted?

BI: Én nem hiszek a jóhiszemű tévedésben. Mert ha ő van egy társaságban Iliescuval 1989/90-ben, amikor még minden képlékeny és Király Károly, akit ő évtizedek óta ismer, éppúgy, mint Iliescut, azt mondja, kell az autonómia, akkor ő rögtön azt mondja, hogy nem - az nem lehet jóhiszemű tévedés.

TKA: Igazad van.

BI: Hiszen mind a hárman tudták, hogy mi az autonómia. Egyik sem volt buta vagy képzetlen. Mind a három fölkészült, vérbeli politikus volt, akik arról is tudtak egytől egyig, hogy volt már  területi autonómiája a magyarságnak, ami lenini alapokon nyugodott ugyan, de autonómia volt!

TKA: S melyik szinten lehetséges, hogy a jóhiszeműségnek szerepe volt a dolgok téves elintézésében?

BI: A jóhiszeműség a következő szintről sem képzelhető el. Ezt a szintet képviselik a neptunosok és Verestóy Attila. Ők is tudatosan és meggyőződésből cselekedtek.

Ezekhez az emberekhez, ami a következő szinten már a frakciót jelenti, csatlakozik még egy pár ember, akik már távol sem olyan jelentősek, mert nem volt akkora befolyásuk, de közülük is jó néhányan meggyőződésből cselekedtek, sőt, például Székely Ervin esetében magyarellenesség is felmerül, mint motiváló tényező. Ez az embert egyébként nem tartom magyarnak, úgy tudom váradi ismerőseimtől, hogy a gyerekeit is románnak neveli. És örökké mérgező ellenségességgel viseltetett a magyar ügy iránt. Sokat elárul róla, hogy a Székely Nemzeti Tanács messzemenően eurokonform és demokratikus területi autonómia-statútumáról képes volt azt állítani, hogy ilyet Hitler sem mert volna az asztalra tenni. Kell nekünk Vadim Tudor és Funar, ha van egy Székely Ervinünk, aki rajtuk is túltesz az autonomisták mocskolásában? Az sem véletlen, hogy a státustörvény ellen is keltette a hangulatot. Ő az RMDSZ egyik vérbeli SZDSZ-ese.

S ha már az SZDSZ-nél tartunk, nem mehetünk el szó nélkül amellett az ideológiai kommandó mellett, mely az RMDSZ első évtizedében, amikor még nem volt eldőlve, hogy a szervezet teljes mértékben átáll a komprádor-pályára és nem silányodik magyar nemzeti önkormányzatból román versenypárttá, két ízben is nekitámadt az akkor éppen konszenzuálisnak mondható nemzeti törekvéseknek.

Először a Kolozsvári Nyilatkozat ellenszavazat nélküli elfogadása után az SZDSZ-es bekötöttségű Cs. Gyimesi Éva és elvbarátai, Magyari Nándor László, Bányai Péter, Fey László s mások aláírásgyűjtésbe kezdtek a Nyilatkozat elfogadtatói, az RMDSZ politikát szerintük károsan befolyásoló autonomisták ellen s ezzel párhuzamosan szabályszerű sajtóháborút is indítottak ellenük a román és a magyar médiában, nem fukarkodva a légből kapott minősítésekkel, rágalmakkal és gyanúsítgatásokkal. Akciójuk kudarcba fulladt ugyan, olyan kevés aláírást sikerült gyűjteni a legfőbb nemzeti célkitűzésünk ellen, hogy nem is léptek a nyilvánosság elé azokkal, a sajtóoffenzívát viszont a brassói kongresszusig folytatták. Utána vélhetően kiegyeztek a nyeregbe került Markó Bélával, minden bizonnyal megköttetett a Szőcs Géza által is lib-lab, azaz liberális-labanc paktumnak nevezett egyezség, melynek értelmében az egyik fő akciózó Magyari Nándor László az önkormányzati főosztály, Cs. Gyimesi Éva pedig a tanügyi főosztály élére került.

Emlékeztetnék, hogy a „főosztályok” feleltek meg az RMDSZ új, kvázi-állami struktúrájában a minisztériumoknak, és az önkormányzati főosztály feladata lett volna a legfontosabb önépítő, autonómiaelvű programpontok megvalósítása, a nemzeti kataszter összeállítása és a belső választás megszervezése. A legfontosabb végrehajtó pozícióba a lehető legkevésbé megfelelő embert sikerült ültetni, aki nem meglepő módon elszabotálta rábízott feladatot.

Második alkalommal 1997 elején, amikor kéznyújtásnyira volt az önálló Bolyai Egyetem megteremtése, pont e két korábbi RMDSZ-es vezető, Cs. Gyimesi Éva és Magyari Nándor László egyetemi tanári minőségben „tanulmányok” formájában támadt neki az önálló magyar egyetem gondolatának és a „minőségi oktatás” illetőleg a „tudományosság” védelmében egy sor álérvet hoztak fel a román-magyar egyetem fenntartása mellett. S ami végképpen etikátlan, úgy tüntették fel magukat, mint „a” szakma képviselőit, mellyel szemben áll a más értékek és koordináták mentén gondolkodó „voluntarista” politikum, miközben a Bolyai Egyetem létrehozásának érdekében alakult Bolyai Társaság éppenséggel a szakma legjobbjait tömörítette, egyetemi oktatók tucatjait. Más szóval az egyetemi szférán belül kisebbségben levő álláspontot, miszerint nincs szükség a Babes-Bolyai Egyetem szétválasztására megpróbálták a szakma álláspontjaként feltüntetni. Mi másnak nevezhetjük ezt, mint a valóság tudatos megmásításának, magyarán szemen szedett hazugságnak? Joggal mondhatták erre a románok, hogy íme, a magyar fél sem képvisel egyöntetű álláspontot ebben a kérdésben.

A szöveg a megjelenés előtt álló, Tóth Károly Antal által  készített interjúkötetből való.

A képeken Borbély Imre valamint Tóth Károly Antal látható 2006-ban, egy göteborgi étteremben.
A képeket jómagam készítettem. (BZSA)