A Kolozsvári Nyilatkozat az autonómiáról - Tőkés László bevezeti a közhasználatba a „politikai asszimiláns” kategóriáját

A Kolozsvári Nyilatkozat közel három év késéssel ugyan, de pontot tett egy koncepcionális vita végére és a továbbiakra nézve az autonómiát tette az RMDSZ központi célkitűzésévé.

1996-ig, az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáig, az önálló külpolitika megszűnéséig a nyilatkozat tartalma nagymértékben befolyásolta az RMDSZ irányvonalát. 1996 után már nyűg lett, nem véletlen, hogy míg az autonomisták 2002-ben a Nyilatkozat tíz éves évfordulóját ünnepelték, az RMDSZ SZKT a román érdekeket kiszolgáló, tájbasimuló politika jegyében ülésezett.

A Nyilatkozat elfogadásának javasolója és egyik szövegezője, Borbély Imre így emlékezik annak elfogadására.

(BZSA)

A fotón Tóth Károly Antal, a megjelenés előtt álló életút-interjú készítője látható e sorok írójának társaságában. A kép Borbély Rékát dicséri.

Borbély Imre: A választások után 1992. október 24-ére hívták össze a Küldöttek Országos Tanácsát több napirendi ponttal. Úgy érzem, hogy a gyűlés mentális előkészítésében meghatározó szerepem volt, hiszen a moratóriumot megelőző ülésen elég nagy hatása volt a „Keresztény és nemzeti liberális egységkeret” című írásomnak, amit szétosztottam, és amelyben egy integráló platformot akartam fölvázolni mindazok számára, akik még ingadoztak, de a magyar ügyet kívánták szolgálni. A megátalkodott ellenzőket nem céloztam meg, hiszen hozzájuk úgysem lehet eljutni semmilyen módon, se mentális, se szentimentális, se racionális úton, hiszen más az érdekük, más az értékrendszerük és más a megbízójuk. De ők akkor még kisebbségben voltak azokhoz képest, akik jóindulattal viseltettek a magyar ügy iránt, és tulajdonképpen őszintén aggódtak, netán nem tudták, hogy kire hallgassanak, Domokos Gézára vagy az autonómiát sürgetőkre. Akkoriban ennek a tisztázásnak voltam a fő motorja.

A Kolozsvári Nyilatkozat megfogalmazását és elfogadását is én javasoltam. A gyűlésen kialakult polémiában már nem vettem részt különösebben, mert az autonomista álláspontot teljes meggyőző erejével képviselte Tőkés László, aki többször is szót kért, és szabályosan porrá zúzta az autonómia ellen szólók álérveit. Elmondotta, hogy nemcsak etnikai asszimiláció létezik, hanem politikai asszimiláció is, mely sajnos elérte az RMDSZ-t is, egyesek közülünk a politikai asszimiláció útjára léptek. Ez meggátolja őket az éleslátásban, meggátolja őket abban, hogy a lényeget lássák, éspedig azt, hogy az erdélyi magyarságnak nincs jövője, amennyiben nem tűzi ki maga elé az autonómiát, mint politikai célt. Mert ez addig, ameddig cél, addig az erőket fókuszáló módon hat, és amikor elértük ezt a célt, akkor pedig létkeretet biztosít a megmaradáshoz és a békés gyarapodáshoz. Majd Domokos Géza felé fordult, aki mellette ült, és azt mondta, hogy te vagy a politikai asszimilációnak a vezetője itt, ebben a szervezetben, rajtad keresztül asszimilálódnak azok, akik téged követnek.

Ettől aztán a méhkas felbolydult, egy hosszú vita keletkezett, amelyben szinte minden képviselő elmondta, hogy az álláspontja pro vagy kontra, és miért pro vagy miért kontra. Közben Bodó Barna és jómagam megfogalmaztunk egy nyilatkozat-tervezetet. A tanácskozó testület úgy döntött, hogy egy szövegező bizottság finomít a mi szövegünkön. A kevésbé radikális változatot egyetlen tartózkodással megszavazta az SZKT. Ebben szerepe lehetett annak a ténynek is, hogy az autonomisták név szerinti szavazást kértek. S miután a vita során világossá vált, hogy nincsenek ép érvek az autonómiaigény kinyilvánítása ellen, s a választói bázis felé is vállalni kellett a döntést, senki nem akart az erdélyi magyar autonómia ellenségeként feltűnni. Így született meg a Kolozsvári Nyilatkozat.

Tőkés László azt indítványozta, hogy a parlamenti frakció esküdjön meg a Szent Mihály templomban, hogy méltóképpen képviseli majd a megszületett döntést a román parlamentben.

(Tőkés László a Szilágysomlyón  megtartott EMNT KT gyűlésen, 2003 szeptemberében. Fotó: BZSA)

Másnap megtörtént a hivatalos eskü a lehető legfelemelőbb környezetben és hangulatban. Isten és ember előtt tett esküjüket szegték meg azok, akik soha egy lépést nem tettek az autonómiáért, és még inkább azok, akik ellene cselekedtek.

Ez az esküszegő társaság felelős azért, hogy a mai napig semmi nem lett abból, amit az autonómia vonatkozásában a Kolozsvári Nyilatkozat alapján az 1993-as brassói kongresszus határozatokba öntött.

A szöveg részlet a megjelenés előtt álló, Tóth Károly Antal által készített életműinterjúból.