Monday, August 7, 2017

A Fidesz és a Jobbik között



Apám, Borbély Imre 2012-ben Orbán Viktor ünnepi beszéde kapcsán fogalmazta meg az alábbiakat egy email-kapcsolaton alapuló zárt értelmiségi körben, mint a levél végén kiderül Jobbik-szimpatizánsként, sőt, Jobbik-szavazóként.  
Válaszul többek között azokra az igazságtalan Jobbikos szövegekre, melyek már akkor is divatban voltak, miszerint Orbán csak beszél, nem jobb Gyurcsánynál, a Békemenet pedig birkamenet.
Ő ugyanazt gondolta, mint jómagam és baráti köröm jelentős része (akiknek elsöprő többsége Jobbik-szavazó volt, most szinte kivétel nélkül a Fideszre fognak voksolni), hogy a Fidesz - Jobbik testvérharc (amit lassan inkább párharcnak kell nevezni, valahogy a testvéri viszonyra rendesen rácáfol a valóság) önsorsrontás, és az ellenségnek kedvez. A nemzeti létesélyek optimizálásának imperatívusza a taktikai összejátszást parancsolta volna, ami egyébként nem csak a Jobbikon bukott el, sőt. Viszont a Jobbik volt az, mely 2016 őszétől ismételten összejátszott az ellenséggel.
Apám egyébként 2016 őszén elmondta, amikor még lehetett tudni, hogy mennyi ideje van hátra, (mi években bíztunk, akkori tudásunk szerint nem alaptalanul) hogy ha megéli, akkor 2018-ban a Fideszre fog szavazni. (BZSA)

Reflexió Orbán Viktor 2012. március 15-i ünnepi beszéde kapcsán felmerült nemzeti bírálatokra

A nyugati világ fölött uralkodó hatalmi konglomerátumnak az uralmi érdeke a közösségek lebontása. Ezért támad minden centripetális viszonyulás-szervező rendszert: erkölcsöt, vallást, nemzetet, családot, és viszonyulás-mintát: altruizmust, szolidaritást, együttérzést. Az EU ennek a hatalmi konglomerátumnak az európai tetőszervezete. A kitapintható ideológiája egy ellenideológia: a nemzet-ellenesség, a vallás- és egyházellenesség, és a család- és gyermekellenesség elegye, amely az attitűd, a propaganda és a szabályzáspreferencia szintjein jelentkezik.

Amikor Orbán Viktor kétharmados parlamenti többséggel átvette Magyarország főhatalmát, olyan programot hirdetett meg, amely mindezzel szembement. Sőt, mi több, tett is egy pár félszeg lépést a helyes (nemzeti) irányba. Most issza a levét. Az Orbán-ellenes, és magyarellenes politika és propaganda hadjárat hova tovább Kurt Waldheim és Jörg Haider neveihez fűződő Ausztria-ellenes gyűlölet-kampányéhoz hasonló mértéket ölt. Waldheim (1988-2002) nemzetközi karanténba került. Orbán ezt eddig sikerrel elkerülte. Másrészt a tőke-ellenes és gyarmatosítás-ellenes retorikája és cselekedetei által, külföldön, a hasonlóan gondolkodó ellenállók szimbólumává kezd válni.

Félő volt, hogy engedve a rá nehezedő nyomásnak, Orbán Viktor feladja. Hogy Magyarország a görög és olasz forgatókönyv következő áldozata lesz. A március 15.-i beszéd legfontosabb üzenete az, hogy Orbán folytatja kurzusát. Ezt a kurzust nem tartom jónak, csak az elérhető legkisebb rossznak. Mert ugye akár belső párt-puccsal, akár előrehozott választással, az esélyes következő miniszterelnök a Fideszen belüli SZDSZ-vonal egyik prominense lenne. Goldman Sachs pedig esetleg Bajnai Gordonnal áldaná meg hazánkat. Nem hiszem, hogy Vona Gábor a közeljövőben kormányt tudna alakítani. És, ha csoda folytán, a nemzet isteni megvilágosodása révén mégis, akkor az a kormány rövid életű lenne. Erről gondoskodnának a nyugati és délkeleti „barátaink”.
Ami Orbán ünnepi beszédét illeti - nagyon jó volt. Nem tudok mit kezdeni a „száj-karate” minősítéssel – nem ide illő. Ez nem az elemzés hangja, hanem billog. Méghozzá igazságtalan. A rétori tehetség ősidőktől fogva szükséges kelléke a népvezérnek. Akkor is Ciceró szó-karatébajnok volt és Pozsgay vagy Vona is az.
Azzal sem tudok mit kezdeni, hogy Orbán tárta volna a Nép és a Világ elé a teljes igazságot (ugyebár a háttérhatalomról és az EU-ról).
Kérdésem csak annyi: és akkor másnap mit csináljon?
Meg azzal az igénnyel sem, hogy gyakorolja az önkritika erényét. Orbán Viktor és az ország sorsdöntő kötélhúzásra kényszeredett. Kicsit drámaiabb megfogalmazásban, de a lényeget nem elferdítve, háborúban vagyunk. Ütközetek előtt és között a harci morál fenntartása lényeges. Napóleon híres volt nepotizmusa, és hatalmi túlkapásai miatt (is). Mégse sem várta el senki, hogy valamely csatája előtt ezek miatt magyarázkodjon.
Orbán beszéde lelkesítő volt és felemelő. Büszkeséggel töltött el. A lengyel jelenlét és a hozzájuk intézett szavak egyenesen meghatottak. Azóta alkalmam volt Bányai Feri barátom helyszíni beszámolóját is meghallgatni. Sajnálom, hogy a temesvári adóhivatal zsebem ellen elkövetett nemtelen támadásának kivédése meggátolt abban, hogy a Kossuth téren ünnepeljek én is. A „háziasszonyokkal”, ahogy egyesek írják.
Tévedés ne essék! Családunkban nincs FIDESZ szimpatizáns. Itt csak Jobbik szavazók vannak. Az idén kérelmezzük a magyar állampolgárságot (Viki feleségem, Szilárd fiam, meg én, Zsoltnak már rég megvan). 2014.-ben az egész nagycsalád átruccan majd szavazni – a Jobbikra. Bár, a személyi összetételt illetően, az sem fenékig tejföl.

Barátsággal,
Imre
Temesvár, 2012. március 20.

S hadd csatoljak ide egy másik levélrészletet, mely nem sokkal a Békemenet után született, 2012. február 3.-án:
(A fotókat én készítettem a 2012 január 21-i Békemeneten. Két kép a gyülekezésről.)

„Vannak olyan jobbikos, és a Jobbikhoz közel álló vélemények, melyek szerint a Békemenet valójában „birkamenet”, melyen megtévesztett, naiv emberek végső soron saját érdekük ellen tüntettek. Erről akaratlanul is eszembe jut egy Bem rakparti pincehelység, melyben egy „szabad madaras” kitűzőt hordó, szemmel láthatóan közel-keleti vérű képrámás kisiparos az MDF-es Ludányi Horváth Attila barátomnak (ő éppen egy képet rámáztatott nála) habzó szájjal szidta a „buta magyarokat”, akik kormánypárti, taxisblokád-ellenes tüntetésen vettek részt…”saját érdekük ellen”.
2012. január 21.-én a Dózsa György úti parkolóban ott álltak egymás mellett a buszok melyekkel Erdélyből és Délvidékről érkeztek a magyarok az összefogás menetére. 
(Reiter Szilvivel és Bogival)
 (Kedves borbarátom, a galamblelkű Laborczi Pali)
Én is kizárólag ezért jöttem fel Temesvárról.
Ott, a buszok környékén találkoztam jó pár olyan atyafival, akiknek politikai nézeteihez képest a Jobbik egy mérsékelt szervezet. Ők, mint ahogyan a fiam és jómagam is, nem egy pártgyűlésre jöttünk… még akkor sem, ha tudva tudtuk, hogy ezt ekként is fogják majd magyarázni (mert mi eme értelmezésekre fittyet hányunk).
Sokkal többről volt itt szó.
Valaki a nemzet szabadságát tűzte ki célul, és tett is egy pár hitelesítő lépést. Majd jött az eddigi euro-atlanti történelem legádázabb és igazságtalanabb lejárató kampánya ellene és országa ellen.
Ez a helyzet, és ez a pillanat, nagyon ősi rétegeket érintett meg sokunk lelkében.
Ha ez a készség kivész, kiveszünk mi is, mint nemzeti közösség és kultúra.”

Apám csatolta leveléhez a Békemenetről szóló Erdélyi Naplós cikkemet is.

No comments:

Post a Comment