Bemutatkoznak az elnökjelöltek - Borbély Imre: “Az RMDSZ-en belül nincsenek radikális erők”

Az RMDSZ-en belüli autonomisták az 1995-ös kongresszuson két jelöltet indítottak Markó Béla ellen. Egyikük Kónya Hamar Sándor volt, másikuk Borbély Imre.

Utóbbi egy, Markó Bélának címzett nyílt levélben foglalta össze, hogy mi lett volna a dolga a szövetségi elnöknek 1993 és 1995 között.

-          Tényleges kiegyensúlyozó szerepet betölteni, ehelyett Markó Béla, nyíltan vagy burkoltan, ismételten az autonómiaharcot szabotáló neptuniak oldalára állt.

-           

Gondoskodnia kellett volna azon politikai lépések megtételéről, melyek az autonómia irányában mutatnak, de nem ütköznek a román közjogi szabályozásba. Erre egyébként Markó Bélát a korábbi, Brassóban, 1993 januárjában megtartott kongresszus is kötelezte, mely egyben határidőt is kiszabott.

Ezek a lépések

o   a belső népszámlálás,

o   az autonómia-statútumok megfogalmazása és elfogadása valamint

o   a belső választások kiírása. A határidő lejárt az IV., Kolozsváron megtartott kongresszus előtt, de az említett kulcsfontosságú ügyekben szinte semmi nem történt.

Markó Béla e nyílt levélre érdemben semmit nem reagált, azzal mentegette magát, hogy őt a románok is támadják.

Az erdélyi magyar sajtó pedig nagyon kevés teret adott Borbély Imrének, aki a nyílt levéllel a Markó-Neptun egységfront első számú ellenségévé vált. Az elnökválasztási kampányban megjelent ritka interjúk egyike volt az alábbi, amit Pataki Zoltán készített a Romániai Magyar Szó számára. (BZSA)

(2008. késő őszén jelent meg a "Magyar nemzetstratégia" című kötet, melynek a Testnevelési Főiskolán megtartott bemutatóján a nemzetben gondolkodó értelmiség színe java megjelent. Ott készült az alábbi fotó. A másik egy nappal később, az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) nevű szervezet 5. születésnapján az EMI klub előtt. Az első képen apám mellett Adorjáni Imre, erdélyi származású mérnök látható, a másodikon Csanádi Gábriel, EMI elnökségi tag)

Bemutatkoznak az elnökjelöltek

Borbély Imre: “Az RMDSZ-en belül nincsenek radikális erők”

A román sajtó Borbély Imre Hargita megyei RMDSZ-képviselőt az RMDSZ "radikális" tábora egyik vezéralakjának tartja. A rövid húsvéti vakáció idején Temesváron beszélgettem az időközben a Magyarok Világszövetsége Választmánya elnökévé választott Borbély Imrével radikalizmusról, az RMDSZ-szekértáborokról, autonómiáról, IV. Kongresszusról, belső választásokról.

- Kívülállók az RMDSZ-t immár hagyományosan radikálisokra és mérsékeltekre osztják. Ön nyilvánvalóan az előbbi tábor tagja. Mennyire érzi magát radikálisnak?

- Az erdélyi magyarság sorsát radikálisan megoldani csak egy határmódosítás lenne képes. Ilyen célkitűzés, ilyen program sem Romániában, sem Magyarországon nincs. Az emigrációban létezhetnek ilyen célkitűzéssé kikeményedett nosztalgiák, a Kárpát-medencén belül azonban tudomásom szerint nincsenek. A radikalizmus megjelenhet továbbá a militáns metódusokban (a palesztinok, észak-írek, kurdok által alkalmazott fegyveres harc) és a retorikában, amelynek tartalmaznia kell a célkitűzést, a radikális metódusokra való utalást és felbujtást. Ezek az erők teljességgel hiányoznak az RMDSZ-ből!

- A megosztottság, a két tábor azonban létezik az RMDSZ-en belül.

- Valóban így van. Szerintem ezek léte a mindenkori román hatalomhoz való viszonyulásból ered. Negyven évig úgy tűnt, a romániai magyarság érdekeit csak úgy lehet szolgálni, ha a hatalommal együtt halad az illető, aki ezt meg akarja tenni, belülről kiügyeskedve engedményeket a közösség számára. Sikeres példája ennek a vonalnak Domokos Géza, aki a maga idején nagyon pozitív szerepet töltött be. A '89-es változások - annak ellenére, hogy a hatalom ugyanazokban a kezekben maradt - teljesen új lehetőségeket nyitottak. Akik kellő hosszú ideig egy bizonyos módon viszonyultak a hatalomhoz, nehezen tudják ezt az attitűdöt kivetkőzni, továbbra is a hatalmon belül próbálnak intézni valamit. Akik belsőleg teljesen szembenálltak a hatalommal, ezt a mai napig megőrizték, és egy hatalomfüggetlen megoldást keresnek az erdélyi magyarság számára, a szabadságot. A szabadság egyenlő az autonómiával. E (rendkívül lassú) folyamat végcélja a társnemzeti státus elérése.

Aki megmaradást szavatoló, alapvető változást akar kieszközölni a romániai magyarság számára, annak az autonómia útján kell haladnia. Vannak olyanok, akik úgy érzékelik, ez ma lehetetlen, és holnap is nagyon kevéssé valószínű, nem tartják az autonómiát sem időszerűnek, sem ésszerűnek, a régebbi ügyeskedő politizálást próbálják keresztülvinni.

- Megférhet-e ön szerint e két irányzat az RMDSZ-en belül?

- Én úgy hiszem a két stratégia nagyon jól megférne egymás mellett, abban a pillanatban, amikor az ügyeskedés, a hátsó ajtókon való elintézés kiegészítőként lépne fel az autonómista célkitűzés mellett. Rendkívül fontos, hogy a politikum, a külföld felé az autonómista célkitűzés érvényesüljön, és csak a háttérben legyen az engedményért való lobbizás.

- Az RMDSZ-elit ön szerint jelenleg autonómistákból és hatalompártiakból áll?

- Egyesek, akik nagyon durván fogalmaznak - szerintem helytelenül - a hatalomhoz közelebb állókat hatalompártinak, kormánypártinak nevezik. Szerintem ez túlzás. A hatalompárti magyarok ott vannak a hatalmon belül (Furó Gyula és társai). Itt csak egy olyan attitűdről van szó, amit bizonyos keretek között kell tartani. Ahogy szerintem az autonómista vonalat is a parlamentarizmus keretein belül kell tartani és nem szabad engedni kicsúszni a militáns eszközök felé.

- Nem lenne egészségesebb, ha e két irányzat világosan megfogalmazódna az RMDSZ-en belül?

- A harmadik kongresszus az autonómista célkitűzés győzelmét hozta. A személyi leosztásban egy, az autonómiát nem teljesen átérző, magukat mérsékeltnek nevező személyek kerültek kulcspozícióba. Ez akkor szerencsés megoldásnak tűnt, mert egy jövőbemutató program olyan gárda kezébe került, amelyet a román politikum elfogadott. Sajnos, úgy néz ki, hogy kecskére bíztuk a káposztát.

- Ebben a helyzetben mit vár a IV. Kongresszustól?

- Ez a kongresszus rendkívül kedvezőtlen előfeltételekkel indul. Arra lenne hivatott, hogy belső választási törvényünket és statútumunkat ratifikálja (nem megvitassa). Egyik sincs olyan állapotban, hogy csak ratifikálni kéne, az alapvető célkitűzések még nem értek meg. Ugyanakkor feltevődik a tisztújítás problémája, amit az fog kiélezni, hogy ilyen felkészületlen a kongresszus. Szerintem az eddigi vezetésnek ebben felelősséget kell vállalnia. Mindennek tetejébe van az indulatokat igencsak felkorbácsoló Nagy Benedek-ügy mint diverziós lehetőség. Ez egy rendkívül robbanásveszélyes elegy.

- A kongresszuson tehát a két RMDSZ-tábor közötti bokszmeccs újabb fordulója

várható. Hogyan dőlhet el az a mérkőzés ön szerint?

- Valódi megoldást csak egy igazságos, egyenlő belső választás hoz. A demokrácia alapfeltétele, hogy a vesztes elismeri a győztest. Nem magamra vonatkoztatom, én azokat a véleményeket tudom nehezen viselni, amelyek az autonómia ellen hangzanak el, de könnyebben viselném el, ha tudnám, hogy az erdélyi magyarság nem akarja. Annak dacára, hogy tudnám, az nem helyes és nem jó annak az erdélyi magyarságnak, de így döntött.

                                                                                                                      Pataki Zoltán

Megjelent az Romániai Magyar Szó 1995. május 2.-i számában.